Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)

Lampl Zsuzsanna: A nemzeti identitás, avagy a magyar márka megőrzése

Vagy: van olyan ember, akit magyarként könyvel el a környezete, mert azt hangoztatja, hogy ő magyar. Teljesen véletlenül derül ki, amikor egy felmérésnél kell szerepelnie, hogy hivatalosan szlováknak vallja magát. Ilyenkor persze felmerülhet a kérdés, hogy most akkor ő magyar-e vagy szlovák, de azt hiszem, világosan válaszolt, amikor azt mondta, hogy ő nem felel meg a mintavételi kritériumnak, mert hivatalosan szlovák.

A szlovákiai magyaroknál a kilencvenes évek végén a nemzeti identitás három típusa volt kimutatható: a szilárd magyar, a köztes és a szlovák identitás. Ezt A saját útját járó gyermek című könyvemben részletesen leírtam, most talán csak annyit mondanék, hogy úgy kell elképzelni, mintha volna egy „magyar nemzeti identitás-szakasz", amelynek az egyik végpontjában van a szilárd magyar identitás, a másik végpontját pedig a szlovák identitás képezi, amely abban nyilvánul meg, hogy a magyar egyén identitást vált. A köztes identitás a két pont között mozog. Nem tévesztendő öszsze a kettős identitással, ami azt jelenti, hogy az egyén számára mindkét identitás fontos. A köztes identitásúak magyar identitásúak, de identitásösszetevőik folytonossága lényegesen különbözik a szilárd magyar identitástól. Az utóbbira ugyanis épp az összetevők egymásra épülése volt a legjellemzőbb, továbbá az, hogy ezek az összetevők döntő mértékben identitás-pozitívak, vagyis magyarságerősítő jellegűek voltak.

A szilárd magyar identitással kapcsolatban szeretnék kijavítani egy téveszmét. Tapasztalatom szerint sokan úgy értelmezik, hogy ez egy beszűkült tudatú, szélsőségesen konzervatív, más nemzeteket gyűlölő s csak a magyarokat istenítő ember identitása. Én nem ezt értem szilárd magyar identitás alatt. Ha valaki ilyen, az nem attól van, mert szilárd magyar nemzeti identitással rendelkezik, hanem attól, hogy milyen az általános és a politikai értékrendje (az utóbbi kettő megint csak nagyon bonyolult, nem beszélve a kombinációkról!).

De térjünk vissza a nemzeti identitás típusaihoz! Ezek ma is kimutathatók, viszont az utóbbi időben egyre inkább kiugrik egy olyan jelenség, amelylyel a kilencvenes években még sokkal ritkábban, és akkor is inkább csak a köztes, illetve a szlovák identitásúaknál találkoztunk. Ezt én nemzeti haszonorientáltságnak nevezem (nem a szó közgazdasági értelmében, bár ez sem kizárt). Néha forgószélként jelenik meg, máskor csak lengedező, de makacs szellő formájában kísért, akár egész életükben szilárd magyar identitású embereket is. Egészen egyszerűen abban nyilvánul meg, hogy egyre gyakrabban és egyre szélesebb körben teszik fel maguknak a kérdést: minek magyarnak lenni, mire jó az, ha ők magyarok. A legfrissebb élményem: egy magyar nemzetiségű ismerősöm, aki - nézeteit ismerve álmomban sem vártam volna - azt mondja a minap, „gondolj bele, mennyivel jobb lenne, ha az a pénz, ami a magyar iskolákra megy, például az egészségügyre menne”.

45 j A nemzeti identitás, avagy a magyar márka megőrzése