Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Petőcz Kálmán: Status quót vagy sátust?
egy olyan katalógusa, amelyet ideális modellként állandóan szem előtt tartana annak érdekében, hogy a magyar kisebbség hosszú távon megőrizhesse identitását. Legutoljára ilyen katalógust 1994-ben, a komáromi nagygyűlésen fogalmazott meg. Csakhogy akkor ezt olyan környezetben tette, amely teljességgel felkészületlen volt az érdemi vitára, és olyan módon, amely ellenérzést váltott ki az egész szlovák elitben. A magyar elit politizálásában a pragmatikus, rövid távú szempontok kerekedtek felül. Az eltelt 15 évben azonban semmiféle érdemi vita nem folyt a magyar kisebbség státusáról, az emberi jogok és a kisebbségi jogok közti összefüggésről szlovákok és magyarok között. Ezért igazából a „demokratikus” szlovákok is nemzetállamban gondolkodnak, és nem is nagyon értik a magyarok (gyakran amúgy is homályos) érvelését, és ha megtámogatnak is néha egyegy magyar „követelést”, azt inkább pragmatikus megfontolásból, mint meggyőződésből teszik. A szlovák közoktatás továbbra is nemzetállami szellemben neveli az új generációkat. A közoktatás túlságosan etnocentrikus, hiányzik belőle a multikulturális dimenzió. Nyolc év „demokratikus" kormányzás ebből a szempontból haszontalanul telt el, és azt kell megérnünk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vezeti be a multikulturális nevelést az iskolákban. Persze a maga módján, amelyből nincs köszönet. Arról, hogyan vélekedik a magyarokról a szlovák fiatalok meghökkentően jelentős hányada, hű képet mutat az a Nyitott Társadalom Alapítvány által rendelt szociológiai felmérés, amelyet a Centrum pre výskum etnicity a kultúry nevű kutatócsoport végzett 2008 nyarán 14-15 éves tanulók körében.5 A felmérés szerint hét kisebbségi csoport - a magyarok, a romák, az idegenek, a bevándorlók, a románok, a muzulmánok és a vietnamiak - közül a magyarokkal szemben viseltetnek a szlovák tizenévesek a legnagyobb fenntartásokkal. A magyar elit másik hibája, hogy a kisebbségi jogokért való „küzdelemben” nem eléggé használja ki az érvényes jogrend adta lehetőségeket, pl. az alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, az antidiszkriminációs törvényt, az EU antidiszkriminációs irányelveit. Miközben a szlovák közvélemény szemében a magyar elit csak a szűkén értelmezett „magyarkérdésekkel" foglalkozik, az emberi jogi és kisebbségjogi kérdések hatékony kezelésének sem a pártban, sem a civil szférában nincs meg a megfelelő szakmai és személyi háttere. Összefoglalva: a törvénykezés, az intézményrendszer, valamint az általánosjogtudat terén a kisebbségi status quo egyszerűen nem kielégítő, sőt 5 Gallová Kriglerová, Elena-Kadlečíková, Jana et al.: Kultúrna rozmanitosť a jej vnímanie žiakmi základných škôl na Slovensku. Bratislava, 2009. További eredmények megtalálhatók a http://www.cvek.sk/uploaded/files/zakladne_zistenia.doc honlapon. Status quót vagy státust?
