Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Petőcz Kálmán: Status quót vagy sátust?
Szlovákiában gyakorlatilag csak 20%-nál kezdődnek a kisebbségi jogok, azok is pusztán a (tökéletlen) nyelvi és művelődési jogok szintjén. Ez a tény nemcsak a többi kisebbség szempontjából hátrányos (az ő esetükben viszont nagyon), hanem a magyar kisebbség számának alakulására is negatív hatással van. A népszámlálási adatok ugyanis azt mutatják, hogy 1991 és 2001 között a legnagyobb fogyás éppen azokon a településeken mutatkozott, ahol a magyarok aránya 20% alatt vagy annak közelében van.3 Ezek pedig leginkább az etnikai határon lévő városok és települések. Szlovákia és Magyarország viszonylatában az asszimiláció mértékét igazából csak úgy lehet korrekt módon összehasonlítani, ha azokat a településeket vizsgáljuk, ahol a kisebbségi népesség aránya nem haladja meg a 20%-ot. Az ilyen összevetésből az utóbbi 15 év tekintetében statisztikailag mindenképpen Magyarország jönne ki jobban. Az etnikai határon élő magyarok érzik legjobban a bőrükön a tényleges kisebbségi érdekérvényesítési mechanizmusok hiányát. Egy dunaszerdahelyi vagy párkányi magyar (nem beszélve az etnikailag homogén tömbön belül élő falusi emberről) teljesen máshogy éli meg „másságát”, mint egy lévai, losonci vagy rimaszombati magyar. Dunaszerdahelyen meg Komáromban talán még úgy is tűnhet, hogy megvalósult a magyar kisebbségi önkormányzat, hiszen a képviselő-testületben csak magyarok ülnek. Ám az a stratégia, amely csak a tömbmagyarságra koncentrál (amely eddig mindig hozta a pártvezetésnek a parlamenti bársonyszékeket biztosító kb. 10%ot), és amely hajlamos visszaélni a lokális többségi helyzettel, hosszú távon kontraproduktiv. Az Európai regionális vagy kisebbségi charta szakértői bizottságának javaslatára az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága tizenkét ajánlást fogalmazott meg a szlovák kormány felé.4 Az egyik ajánlás arra vonatkozott, hogy Szlovákia bírálja felül a 20%-os nyelvhasználati küszöböt, mert az túlságosan szigorú és a legtöbb kisebbségre nézve diszkriminatív. Azt is ajánlotta az Európa Tanács, hogy a szlovák kormány távolítsa el jogrendjéből azokat a rendelkezéseket, amelyek akadályozzák a kisebbségek nyelvi jogainak kiteljesedését. A szlovák kormány mindkét ajánlást, valamint az összes töb-3 1991 és 2001 között a legnagyobb negatív előjelű változás a magyarok arányában a következő városokban követkzett be: Losonc 21%-os csökkenés (16,7%-ról 13,2%-ra), Szene 20,5%-os csökkenés (27,8%-ról 22,1%-ra), Nagykürtös 20,1%-os csökkenés (7,8%ról 6,2%-ra), Léva 19,5%-os csökkenés (15,2%-ról 12,2%-ra), Vágsellye 18,2%-os csökkenés (21,9%-ról 17,9%-ra). Vő. Gyurgyík László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai. In Fazekas József-Hunöík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés (1989-2004). Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2006, 182. p. 4 Az ajánlások szlovák nyelven megtalálhatóak a Kormányhivatal honlapján: http://mensiny.vlada. gov.sk/index. php?ID=469. Status quót vagy státust?
