Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)

Melléklet

cialistának bélyegezték - bizonyára nem érdemtelenül -, s így például a pedagógusok zöme is megszüntette szakszervezeti tagságát ahelyett, hogy annak tartalmi és szervezeti átalakítását szorgalmazta volna.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is fokozatosan lemondott a tagság érdekvédelméről, s inkább a szakmai továbbképzések szervezését választotta. A működésnek ez a formája attraktívabb, az ütközések elenyészők, s így az irányítás és az anyagi támogatás is zökkenőmentes.

Az érdekvédelem hiánya miatt is nemcsak az iskolák anyagi támogatottsága, hanem a pedagógusok bérezése is állandó témája a jobbító szándékú vitáknak.

A pedagógusok fizetése megközelítően ötven százaléka az előző rendszerben elért bérezésnek: pedig akkor sem tartoztunk ezen a téren az élvonalba. S ha még hozzátesszük, hogy a kötelező óraszám 2-4 órával fokozatosan emelkedett, akkor ne csodálkozzunk, ha a tehetséges, kitűnő képességű fiatal nemzedék pályamódosítást eszközöl. Manapság ugyanis a társadalmi megbecsülés teljesen pénzfüggő.

Az egyik szűkebb körű összejövetelen egy huszonéves fiatalember megdöbbentően hasznos javaslatokkal rukkolt elő, mondván: a szlovák iskolába járó magyar nemzetiségű gyermekeket és azok szüleit kiközösítjük, elidegenítjük magunktól! Megvetjük őket, közülünk egyesek a gyűlöletig is eljutnak. Pedig ugyancsak arra kellene törekednünk, hogy visszacsalogassuk őket a közös akolba. Nagyjából ez volt a lényege a javaslatnak, majd a következőket mondotta a Csemadok Területi Választmánya címére: az asszimiláció útjára jutott-juttatott településeket kellene a régió jól működő tánccsoportjainak, zenekarainak előadásaikkal felkeresni, nem magukra hagyni őket, így elősegíteni a még megmaradt gyökereket, meghosszabbítván nem a halódás, hanem a megmaradás lehetőségét. így összegezhető a két elfogadásra és realizálásra érett és érdemes gondolat.

A harmadik - Deákin tartott - közösségi fórumon a diószegi Pro Űrbe polgári társulás közreműködésével sikerült kinyomtatni és a majdnem kétszáz fős megmaradásunkért tenni kész résztvevőnek átadni Kiút a megmaradásba című gyűjteményünket. Anyagát a szakcsoportok képviselői írták magas szintű elhivatottsággal, aktív segítőszándékkal (Marsall János, Dohányos Katalin, Katona Ilona, Szarka Zsuzsanna iskolaigazgatók; Ledneczky Gyöngyi, Hrbácsek Magdolna tudományos dolgozók; Zsillé Béla, a Csemadok területi választmányának elnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének országos elnöke, Lancz István, Izsóf Róbert, Seres Lajos polgármesterek; Gaál József vállalkozó és nagycsaládos, Zaťko Kamii az iskolatanács elnöke; Puskás Attila ifjúsági klubvezető; Bíró László, az MKP képviseletében, Pék Éva pedagógus és e sorok írója).

Megjegyezhető: valamennyi írás, beleértve a négy közösségi fórumon elhangzott szakmai vitaindítókat, egyöntetűen az anyanyelvi oktatás fontos