Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Melléklet
134 Melléklet Deákin és Vízkeleten megvitatás céljából elő is terjesztették. A későbbiek folyamán Gaál József javaslatára megalakult a nagycsaládosok szakcsoportja is. Megmaradásunk alapvető pilléreként a szakmai csoportok és a vitában felszólalók a magyar tanítási nyelvű iskolák létét jelölték meg és természetesen a család szerepét a magyar iskolák megmaradásában. Ezzel kapcsolatban olyan észrevételek is elhangzottak, hogy az iskolafenntartó önkormányzatok, elsősorban a polgármesterek nem a szakmailag legrátermettebb pedagógust választják - nevezik ki - igazgatónak, hanem a számukra legmegfelelőbbet, s ennek érdekében befolyásolják az iskolatanács elnökeinek megválasztását, akik tudvalévőén az igazgatók választását levezénylik. Boros Béla posztumusz kötetében nem azt írta, hogy a SZÁMTE működése folyamán hasonló próbálkozások nem fordulhattak elő, hanem azt, hogy az iskolaszék (ma iskolatanács) az iskola igazgatóját annak nyugdíjba vonulása előtt 4-5 évvel felkérte, ha úgy tetszik utasította, hogy a tantestület legrátermettebb tagját avassa be az iskolavezetés rejtelmeibe, s az iskolatanácsnak csak a kinevezés aktusa maradt. Ezzel vagy így elérhető, hogy az iskolák nevelő-oktató tevékenységében nem szűnik meg a folytonosság, másrészt a tantestület nem esik szét klikkekre. Persze a már említett jelenkori körülmények arra kényszerítik az igazgatókat, hogy pedagógusi végzettséggel közgazdasági tisztséget töltsenek be, és foggal-körömmel ragaszkodjanak a csak „fejkóta "-ként emlegetett „vívmányokhoz", amelyek a kisiskolákat elsorvasztják, vagy költségvetésük átcsoportosítására kényszerítik azokat a polgármestereket, akiknek szívügye a magyar tanítási nyelvű iskola megmaradása. Az igazgatóknak óralátogatásra, az ifjú kollégák szakmai fejlődését követni és irányítani nincs sem idejük, sem módjuk, de erejük sem. A társadalmi változások kezdetén, az MKP elődpártjainak formálódásakor a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szorgalmazta, hogy a politikai pártok teremtsék meg az alkotmányos kereteket, s a gazdasági élet irányítását, az egészségügyet, az oktatást és az itt fel nem sorolt szakmaiságokat bízzák a szakemberekre a pozitív kölcsönösség elve alapján. A szlovákiai magyar társadalom számára ezen a téren kamatok nem halmozódtak fel, mert nem halmozódhattak, hiszen két étvized nem volt elegendő az MKP-nak nemhogy stratégiai, de még a taktikai elvek megfogalmazására sem. A tanácskozások meg-megismétlődő témája a pedagógus társadalmi és önmegbecsülésének kérdése volt. Szlovákiában furcsán alakult a szakszervezetek sorsa, helyzete. Míg a nyugati világ államaiban manapság is teljesítik eredeti feladatukat, tagságuk érdekvédelmét, nálunk 1989 után szó-
