Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Petőcz Kálmán: Status quót vagy sátust?
12 Petőcz Kálmán Igen, Robert Fico kormánya nem nyúl a status quóhoz, nem is kell nyúlnia, hiszen elég csak másképpen értelmeznie, mint azt a magyarok értelmezik. így a vita megoldódik magától, még mielőtt tényleges vitává válna. A szlovákiai magyar elit stratégiai célja, amely egyezik a szlovákiai magyar társadalom túlnyomó részének óhajával, nyilván az, hogy a szlovákiai magyarság hosszú távon megőrizze önazonosságát. Ehhez a nemzetközi jogi dokumentumok, melyekhez Szlovákia csatlakozott, elvi szinten garanciát nyújtanak. Hiszen bármelyik nemzetközi szervezet emberi jogi egyezményeit, egyezségokmányait vagy politikai jellegű dokumentumait vizsgáljuk, mindegyikükben valamilyen formában megtaláljuk azokat a kitételeket, amelyek rögzítik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek azon jogát, hogy „kifejezhessék, megőrizhessék és fejleszthessék” identitásukat. (Az idézet az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményéből származik.) A nemzetközi jog fent említett elve a szlovák jogrendben az alkotmány azon rendelkezésében jelenik meg, amely szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogát a sokoldalú fejlődéshez. Az alkotmány 34. cikkének 1. bekezdése feltételezi, hogy e jog érvényesítésének részleteit és feltételeit egy külön törvény fogja rendezni. (Ez a törvény, nyolc év MKP-s kormányzás ellenére, máig nem született meg.) Van a szlovák alkotmánynak még egy rendkívül lényeges rendelkezése. Arról a nemzetközi jogban is kodifikált elvről van szó, miszerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van részt venni az őket érintő közügyekről való döntésekben. Annak, hogy a magyar kisebbség meg tudja valósítani céljait, az a feltétele, hogy a szlovák politikai és társadalmi elit a fenti két alapvető jogot hasonlóképpen értelmezze, mint a magyar elit. A (demokratikus) szlovákok úgy általában nem vitatják, hogy a kisebbségeknek joguk van az identitásuk megőrzésére, csak azt nem tudatosítják, hogy ez - jogszabályok, intézményi garanciák szintjén - mit jelent. Igazából erről a kérdésről a szlovákok ilyen formában nem gondolkodnak. Megfelelő átfogó törvényi rendezés hiányában a különböző jogi normákban található, túlságosan általános, gyakran (szándékosan) homályos és kétértelmű kisebbségjogi rendelkezéseket a kisebbségekre nézve vagy inkább megengedően, vagy inkább korlátozóan lehet értelmezni. Az MKP kormányzása idején az állami és egyéb közigazgatási szervek gyakorlatára inkább - habár nem minden esetben - a megengedőbb értelmezés volt jellemző. Most fordított a helyzet. Ha a „demokratikus” szlovák elittel nincs egyezség a magyar kisebbség státusának átfogó rendezésének kérdésében, mit lehet elvárni egy olyan kormánytól, amelynek a kisebbségpolitikáját a Szlovák Nemzeti Párt határozza meg? Mert milyen is hát a status quo, amelyhez állítólag ragaszkodnunk kellene?
