Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Melléklet
replő négy órát, amelyet társadalmi tevékenységre kellett fordítaniuk - a fizetést is így kapták -, hasznosították a település lakosai művelődési szintje emelésénél, gazdasági tudásának elmélyítésénél. Ebben a nemzeti létet megtartó tevékenységben úttörőszerepet vállalt a Szlovenszkói Magyar Általános Tanítóegyesület (SZÁMTE). A hontalanság évei az említetteknél mélyebben befolyásolták a dél-szlovákiai magyarság létét. A központi intézkedések célja az egységes szláv állam kialakítása volt. Ennek része a magyartalanítás, amelynek megjelenítési formája a reszlovakizációban, a deportálásokban, a belső telepítésekben és a lakosságcserében öltött testet. A korszak szakavatott ismerői kutatásaik során szembesülhettek azokkal az alaposan átgondolt módszerekkel, amelyek segítségével az államhatalom céljai megvalósítását szerette volna elérni - nem kevés sikerrel. A dél-szlovákiai magyarság meghasonlott önmagával. A történelem folyamán még nem találkozott olyan jelenséggel, mint a jogfosztottság. Mindaddig lakhelyét általában önszántából hagyta el. Nemcsak a lelke, a jelleme is csorbult. A reszlovakizáció reményt adott létének, vagyonának, szülőföldjének megtartására, de önbecsülését felülvizsgálva kétségei és kételyei támadtak. Az adott régióban a reszlovakizáltak száma 1948. június 16-ig 24 268 volt. A Mátyusföldön megjelent és átmenetileg itt maradt bizalmiak száma 540 családra rúgott, s a belső telepesek 276 családjáról van tudomásunk. Csehországba 6324 személyt deportáltak. Ez a szám 14,51%-át jelenti a Szlovákiából deportált magyarokénak. A lakosságcsere-egyezmény keretén belül 2289 család, 9667 személy volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, s Magyarországra telepedni. A lakosságcsere Mátyusföld 28 majdnem színmagyar települését érintette, akiknek a helyét a magyarországi szlovákok, a Balkánról érkezettek és a belső telepesek foglalták el (Alsószeli, Galánta, Felsőszeli, Jóka, Nagyfödémes, Szene, Rété, Diószeg, Kismácséd, Nagymácséd, Nemeskosút, Taksony, Nemeskajal, Tallós, Vezekény, Hidaskürt, Deáki, Pered, Vágfarkasd, Negyed, Királyrév, Nádszeg, Vágkirályfa, Zsigárd, Feketenyék, Tósnyárasd, Magyarsók, Szelőce). A mátyusföldi magyarság - persze a többi régióbeliek is - megfosztatott értelmiségétől. A magyar tanítók, az evangélikus és református papok zöme Magyarországra települt, s a katolikusok közül is a renitenskedők, hiszen a Belügyi Megbízotti Hivatal minden egyházközösség papját értékelte (lekáderezte), s akit túl magyarnak talált, megkapta a lehetőséget: dolgozzon csak a magyarjai között - Magyarországon. Az itt maradt katolikus papok zömét a szubordináció keretén belül szlovák területekre vezényelték. Erre a sorsra jutott az a 217 reszlovakizált volt magyar tanító is. Csak a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitása után kerülhettek haza. 123 Melléklet
