Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
A. Szabó László: "Jővönk az iskolában van…"
108 A. Szabó László hogy milyenné tesszük iskoláinkat, mennyire fontos számunkra, kik és hogyan oktatnak bennük, milyen körülmények között nevelik gyermekeinket, hogyan próbálnak tartós értékeket teremteni. Fontos tehát, hogy milyenek az iskolaerődeink falai, milyen benne az arzenál, de sokkal lényegesebb, milyen a várvédők hite és lelke. Mert jövőnk valóban az iskolában van. Ha ennek a kijelentésnek a súlyát nem ismerjük fel mindnyájan, hiába teszünk bármit, a szlovákiai magyarok fogyása szinte megállíthatatlan lesz. Az irodalomban járatos tanult hallgatóság minden bizonnyal tudja, hogy a drámák nem a konfliktust kiváltó eseményekre, hanem inkább azok következményeire, az emberekre gyakorolt hatására helyezik a hangsúlyt. Mi, szlovákiai magyarok azonban esélyt sem adhatunk a drámának, így aztán kötelességünk fellépni minden veszélyforrás ellen és minden pozitív kibontakozás érdekében. Ez persze csakis akkor lehetséges, ha tökéletesen megismerjük vizsgálódásunk tárgyát, ha minden részletre kiterjedően kielemezzük, hol vannak erősségeink és gyengeségeink, milyen eleddig kiaknázatlan lehetőségek segíthetik céljaink megvalósítását, és mindeközben miféle vészterhes kockázatok leselkednek ránk. Imitt-amott egy-egy intézmény vagy épp egy megszállott magánember már megpróbálkozott ezek számbavételével, kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak tehát pozitív példák, hogy mit és hogyan kellene követni. Ami azonban továbbra is hiányosságaink számlájára írható, az a nélkülözhetetlen koordináció és kooperáció elégtelensége. Mert tegyük szívünkre a kezünket, és valljuk meg őszintén, hányszor éreztük úgy, hogy együtt kellene működnünk a szomszéd iskolával, a közeli településsel, egy távolabbi járás képviselőivel, egy másik civil szervezet szakértőivel, egyéb szakterületek avatott reprezentánsaival. Gondoljuk csak át, hányszor kértünk segítséget vagy tanácsot, hányszor konzultántunk kényes ügyekben! Vizsgáljuk meg, hogy hány egymástól független, gyakorta ugyanazt a célt szolgáló dokumentum született, majd süllyedt el az íróasztalok fiókjában! Hány országos vagy helyi szintű helyzetelemzés készült cselekvési terv nélkül. Nézzünk utána, hány falu vagy város fejlesztési tervében szerepelnek az oktatási kérdések, mely régiók tekintették át, hogyan lehetne ésszerűbben és költséghatékonyabban, ugyanakkor a szülők és gyermekeik számára is elfogadható módon megszervezni az oktató-nevelő munkát! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tehetek mást, mint hogy közösségvállalásra buzdítok. És titkon remélem, hogy ez a fórum végre kellő impulzust ad minden érintettnek. Minden szinten össze kell fogni, és össze kell végre hangolni az intézményeink munkáját. Harmonikus háttérmunkára van szükség, elemzéseket készítő és megoldásokat kínáló agytröszt létrehozására, tudományos szemléletű, profi szakértőkkel. Rá kellene már végre döbbennünk, hogy számottevő különbség van „politics” és „policy", tehát nagypolitika és szakpolitika között, hogy ne csupán a politikába csöppent
