Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)

A. Szabó László: "Jővönk az iskolában van…"

pedagógusok vegyenek részt az intézményi, települési, regionális, országos vagy akár a nemzetközi szinteken az oktatási kérdések megvitatásában. Az oktatáspolitika tervezésében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rendszer funkcióit és a nemzetközileg elfogadott módszereket sem, de ugyanakkor pl. számításba kell venni a népesedéspolitika és egyéb részpolitikák közvetett vagy közvetlen következményeit is. Tudatosítanunk kell, hogy rendkívül fontos a rendszerszintű jövőelemzés és -tervezés. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mint azt első hallásra gondolnánk.

Miből kell kiindulni? Elsősorban az adott helyzetből, ahol az oktatás pártpolitikai csatározások és konfliktusok színterévé vált. Látnunk kell, hogy minden egyes oktatási rendszer ismérvei között ott szerepel a politikai rendszer legitimációja érdekében kifejtett igyekezet. Nem várhatunk el hát mást a mindenkori szlovák kormányzattól sem. Viszont mindenkor szem előtt kellene tartanunk, hogy szlovák segítség nélkül soha nem valósulhatnak meg elképzeléseink. Ezért aztán meg kell találni azokat a szlovák fórumokat is, amelyeken keresztül hatékonyabban tudjuk érvényesíteni szándékainkat és/vagy jogszabállyá formált törekvéseinket. E lépés megtétele nélkül okafogyottá válhat minden erőfeszítés.

Ha pedig már pártpolitikát emlegetünk, van még egy veszély, amelyet ki kell küszöbölnünk, erre pedig legjobb eszköz a társadalmi csoportok nyomása és az ígéretek számonkérése. Ez a veszély nem más, mint amiről több mint tíz évvel ezelőtt egy brit szakember, Michael Barber is értekezett. Barber, aki sok mindenben példaként szolgálhat, kulcsszerepet játszott annak a reformnak az irányításában, amelyet 1997 után a Blair-kormány valósított meg az Egyesült Királyságban, majd egy kormányzati hivatal vezetése után néhány éve a McKinsey tanácsadó cég munkatársa lett, a következő gondolatokat írta egy tanulmányában:

„Manapság a politikusoknak annyi mindent át kell gondolniuk, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a végén semmit sem tesznek. Az események nyomása behatárolja cselekvési terüket. Olyanná válnak, mint a tengerész A. A. Milne versében (1927):

Volt egy öreg tengerész, kit jól ismert a nagypapám,

Annyi mindent akart tenni reggel, délben, délután,

Hogy ahányszor úgy gondolta, itt van a tett ideje,

El se tudta kezdeni, mert máshol járt a feje.

...így aztán a vége az lett, semmit sem tett, hanem ott a fövenyen egy kendőbe burkolózva napozott.

S azt hiszem, hogy olyasmit tett, amit tenni nem való:

Mindaddig feküdt, míg érte nem jött a mentőhajó. "

(Fordította Devecseri Gábor)

109 „jövőnk az iskolában van..