Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Hardi Tamás: A határtérség térkszerkezeti jellemzői
28 Hardi Tamás térségek (a Dorogi kistérség kivételével) dinamikusan fejlődő területnek számítanak. Tehát a Duna, illetve a határ mentén egy egységesen fejlett, ipari, urbánus övezet alakult ki, amely Magyarország legfejlettebb vidéki megyéinek gazdasági húzótérségét is jelentik egyben. Szlovákiában a Duna mente kiemelkedő fejlettsége Pozsonyra és annak agglomerációjára korlátozódik. A Nagyszombati kerület esetében a határ menti Dunaszerdahelyi járás a Nagyszombatihoz képest kevésbé fejlett, ám napjainkban dinamikusan fejlődő képet mutat. Mindenesetre fejlődését elsősorban Pozsony és Nagyszombat közelsége generálja. Általában szlovák oldalon a dinamikus, növekvő területek a Dunától északabbra helyezkednek el: Nagyszombat, Nyitra magasságában, miközben a határ menti térségek (különösen Komáromtól keletre) a háttértelepülések kategóriájába sorolhatók. Mindebből kiemelkedik természetesen Komárom, melynek közlekedés-földrajzi helyzete miatt is jelentős a helyzeti energiája. Fejlődése azonban szigetszeríí. A keleti határszakaszon a helyzetkép szinte szimmetrikusnak mondható. A határ menti megyék/kerületek rosszabb helyzetű térségeit találjuk a határ mentén. Érdekes jelenség, hogy kialakulnak viszonylag fejlettebb térségpárok. Ez alatt gondolhatunk Losonc és Salgótarján, valamint Rozsnyó és Kazincbarcika térségeire. Kiemelkedik Kassa fejlettsége, de mint a kerületi szintű elemzésnél utaltunk rá, s itt szemléletesen látszik is, térségi fejlesztő ereje kisebb, mint a nyugati, országos központé. A város fejlettsége mellett a legroszszabb helyzetű térségeket találjuk a központ körül, így a határ mentén is. A legrosszabb helyzetű térségeket a legkeletibb szakaszon találjuk, a határ mindkét oldalán. VÁROSHÁLÓZAT, VONZÁSKÖRZETEK Kárpát-medence határai fiatal történelmi képződmények, sok helyütt nem szűntek meg, legfeljebb visszafejlődtek azok a mai határokat átszelő térszerkezeti struktúrák (közlekedési tengelyek, városi vonzáskörzetek), amelyek a határok elválasztó szerepének gyengülésével részben újraformálódhatnak. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországon és a szomszédos országokban is olyan térformáló folyamatok zajlottak le (indusztrializáció, urbanizáció, a közigazgatási struktúra és az etnikai viszonyok átalakulása), amelyek miatt sok esetben már nem állíthatók automatikusan vissza azok a területi kapcsolatok, amelyek a határok megvonása előtt léteztek (5. ábra). Ugyanakkor keletkeztek új, korábban nem létező, a mai határokon átívelő területi szükségszerűségek (szuburbanizáció, munkavállalói ingázás). A határok megvonása előtt több olyan város is létezett, amely az új államterületeken elvesztette központi funkcióját, népessége alig növekedett, központi szerepköre lehanyatlott (pl. Balassagyarmat, Királyhelmec). E városok megyei, járási szerepüket elvesztve alacsonyabb hierarchikus kategóriába kerültek. Eleve a mai határ menti területeken, különösen a hegyvidéki területeken kisebb volt városaink átlagos nagysága, mint az Alföldön, így nyilván azonos hierarchia szinthez is kisebb települések tartoztak (Beluszky-Győri 2005). Ezek a kisvárosok, közigazgatási szerepüket elvesztve gyakorlatilag megfosztódtak a 20. századi jelentős urbánus fejlődés lehetőségétől. Ugyanakkor több város létrejött vagy megerősödött, a hierarchiában emelkedett az elmúlt évtizedek során, így szolgáltatásai már a határ másik oldalára is jelentősebb erővel fejtenek ki vonzerőt, mint történelme során. Ide tartozik maga Pozsony, de Dél-Komárom (<Sikos-Tiner 2007) és Salgótarján is. A nyugati részen közvetlenül a határ mentén nagyobb városokat találunk (Pozsony, Mosonmagyaróvár, Győr, a két Komárom, Esztergom-Párkány várospárok (6. ábra), míg a keleti szakaszon a nagyobb városok a határtól távolabb helyezkednek el. Még a térségi központi funkciók viszonylag teljességét nyújtó 20—50 ezer lakosú városok vonzásterei
