Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Grosz András - Lelkes Gábor: A magyar-szlovák határtérség gazdasági folyamatai
A magyar-szlovák határtérség gazdasági folyamatai 183 A HATÁRTÉRSÉG FOGLALKOZTATÁSI SZERKEZETE A rendszerváltást követően a határtérség gazdasági szerkezete igen komoly változásokon ment keresztül. A szolgáltató szektorban egyértelműen a két főváros vált meghatározóvá. A foglalkoztatásban való részesedése a tercier szektorban mind Budapestnek, mind pedig Pozsonynak az elmúlt években is folytatódott, aminek köszönhetően a magyar fővárosban már 81,6%-a talál az ide kapcsolódó szektorokban megélhetést, míg a szlovák fővárosban e mutató 78,5% volt 2007-ben. Jól látszik a következő táblázat adatain is, hogy a két fővároson kívül a tercier szféra a határtérségben nyugat felől kelet felé haladva fokozatosan erősödik. Míg a nyugati megyékben és kerületekben (a fővárosokat nem számítva) mindössze 47-56% közötti a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya, addig a keleti határszakaszon jellemzően 60-65% körüli, aminek azonban az oka nem a fejlettebb gazdaságszerkezetben keresendő (nyugaton egyedül Győr- Moson-Sopron megyében erősebb egy kicsit, ott már megközelíti a 60%-ot, köszönhetően az egyre fejlettebb gazdaságszerkezetnek). Elsősorban tehát arra vezethető vissza ez a területi sajátosság, hogy a határtérség nyugati szakaszain, főleg a külföldi működőtőkeberuházásoknak köszönhetően jóval erősebb az ipar, és ezáltal az iparnak a foglalkoztatásban betöltött szerepe. Míg Győr-Moson- Sopron és Komárom-Esztergom megyékben az ipar súlya 32, illetve 44% körüli, és a Duna szemközti oldalán fekvő Nagyszombati és Nyitrai kerületekben is 30-32% körül alakul, addig a határtérség középső és keleti megyéiben/kerületeiben jellemzően ennél szerényebb, különösen a szlovák oldalon, ahol 25% alatt marad. Ugyanakkor az ipari foglalkoztatási adatok is jól mutatják azt a Szlovákiára jellemző - a magyarországihoz képest - megkésett, 90-es évek végétől beinduló ipari fejlődést, amiről korábban tettünk említést. A magyar oldalon egyértelműen csökkenő tendenciát mutat az ipari foglalkoztatottak aránya 2000-től a teljes határszakaszon, de különösen a Győr-Moson-Sopron megyében, ahol ez elérte all százalékpontot is, de Pest és Borsod- Abaúj-Zemplén megyében is 7 százalékpontos volt a csökkenés mértéke. Ezzel szemben a szlovák oldalon a 2000-s évek elején kezdett el felfutni az ipari fejlődés, aminek hatására a foglalkoztatásban betöltött szerepe a nyugati kerültekben nemhogy csökkent volna, hanem még növekedett is az elmúlt években. A határtérség foglalkoztatási szerkezetét vizsgálva szembetűnő még az agrárszektorban súlyában megmutatkozó különbség. A teljes határszakaszra igaz, hogy a szlovák oldalon a foglalkoztatottak jóval nagyobb hányada talál még megélhetést a mezőgazdaságban (1,7% vs. 4,3%, illetve főváros nélkül 2,3-3,8% a magyar oldalon, míg 4—6,8% a szlovákon). A VÁLLALKOZÁSOK ÉS A KÜLFÖLDI TŐKE, VALAMINT A K+F TEVÉKENYSÉG A teljesen határszakaszon 2007-ben már valamivel több, mint 1 millió regisztrált vállalkozás volt, melyeknek természetesen döntő többségük mikrovállalkozás. Ez az 1 millió vállalkozás, ha a határszakasz népességnagyságához viszonyítjuk, azt jelenti, hogy az 1000 főre jutó regisztrált vállalkozások száma megközelíti a teljes határszakasz estében a 120-at. Ugyanakkor természetesen a vállalkozások területi koncentrációja miatt igen jelentős különbségek tapasztalhatóak e tekintetben is a határtérség különböző régióiban. A két főváros körülbelül 460 ezres vállalkozási számával tulajdonképpen majd minden második vállalkozás székhelyét jelenti. Különösen magas a vállalkozások népességhez viszonyított aránya Budapesten, ahol az 1000 lakosra 210 bejegyzett cég jut, de Pozsony is a 156-os értékével jelentősen meghaladja mind a szlovák oldali, mind pedig az egész határszakaszra számított átlagot. A teljes határtérséghez képest még jelentős koncentráció tapasztalható a
