Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Lampl Zsuzsanna - Hardi Tamás: Ingázó munkavállalás
Ingázó munkavállalás 141 kották, az inaktívak között a tanulók és a gyermeküket gondozó, munkahellyel nem rendelkező' anyák csoportja volt a legnépesebb. Az iskolai végzettség hatása ennél a kis mintánál nem mutatható ki, egyébként pedig a többség iskolai végzettségtől függetlenül alkalmazotti státuszban dolgozott. A minta gerincét a korábban Szlovákiában beosztottként dolgozó fizikai munkások alkotják: elsősorban a nem mezőgazdasági szférában alkalmazott fizikai munkások (22% szakmunkás, 38% betanított munkás, 8% segédmunkás), valamint a mezőgazdasági munkások (7%). Ezek az emberek jelenleg valamennyien legális alkalmazottak, fizetésüket a szlovákiai munkaerő-kölcsönző cégtől kapják Szlovákiában. 84%-uk a váci Zöllner Kft.-ben dolgozik, a többiek Balassagyarmaton. A leggyakrabban említett szakmák: operátor, szalagmunkás, vizuális ellenőr, minőségi ellenőr, gépszerelő, varrónő, asztalos, de sokan csak annyit írtak, hogy munkás, szakmunkás. Összehasonlítva a megkérdezettek korábbi szlovákiai státuszát a jelenlegivel elmondhatjuk, hogy akárcsak korábban Szlovákiában, döntő többségük Magyarországon is munkás: háromnegyedük betanított munkás, 10%-uk szakmunkás. Semmiképp sem tűnik tehát úgy, hogy lecsúsztak volna a társadalmi ranglétrán. Épp ezért figyelemreméltó, hogy 85%-uk azt mondta, nem talált a végzettségének megfelelő munkát, s csupán 14%-uk dolgozik a képzettségének megfelelő pozícióban. Igaz, a megkérdezettek egyharmada ezt nem nehezményezi, mert saját bevallásuk szerint az alulképzett munkáért Magyarországon magasabb fizetést kapnak, mint otthon a képzettségüknek megfelelő munkáért. Úgy tűnik azonban, hogy a többiek (52%) mintha alsóbbrendű munkának tartanák a mostanit a korábban Szlovákiában végzett munkánál, holott a tények ismeretében objektiven nézve nem igazán van rá okuk. Mindenesetre ezekből a finom jelzésekből arra következtethetünk, hogy az ingázók körében létezik egy ilyesfajta belső feszültség. A magyarországi munkavállalás Egy ember kivételével, aki 1996-tól dolgozik Magyarországon, a többiek a 2000-es évek közepétől vállalnak itt munkát. Válaszaik alapján a munkavállalás két hulláma rajzolódik ki: az egyik 2004-ben, vagyis az EU-tagság idején kezdődött (45%-ukat érinti), a másik 2007-ben, amikortól 55%-uk dolgozik Magyarországon. A magyarországi munkavállalás lehetőségéről személyes kapcsolataikon (36%), a munkaügyi hivatalon keresztül (27%) és a szlovákiai cég toborzásával (22%) értesültek. A megkérdezettek döntő többsége (78%) most dolgozik először Magyarországon. Csupán 3 8-an (20%) mondták, hogy nem ez az első munkavállalásuk, de azt, hogy korábban hányszor és hány hónapig került erre sor, nem nagyon akarták elárulni. Csak tizenheten válaszoltak: közülük 14 személy a mostanit megelőzően egy alkalommal dolgozott Magyarországon, hárman pedig több alkalommal. Ezeknek a munkavállalásoknak az időtartama egy hónaptól öt évig terjedt. Első munkavállalása óta a megkérdezettek 87%-a folyamatosan Magyarországon dolgozik. 96%-uk főállásban, a többiek mellékállásban, illetve időszaki munkát végeznek. 61%uk egész évben Magyarországon dolgozik, a többiek ennél rövidebb időszakokban. Az átlagos munkaidő heti 40 óra, amely háromnegyedükre jellemző. A lakóhelytől a magyarországi munkahelyig számított elérési idő átlagosan 67 perc. A megkérdezettek 54%-a legfeljebb egy órát utazik, a többieknek ennél tovább tart az út (a leghosszabb 3 óra, amit egy személy említett). Felmérésünk egyik legfontosabb kérdése, hogy mi késztette a válaszadókat a magyarországi munkavállalásra. A megadott tényezők közül egyiknek sem volt kimagaslóan nagy jelentősége, de a következők azért fontos szerepet játszottak: a magasabb jövedelem (36%), a kedvezőbb munkakörülmények (15%), az, hogy Szlovákiában, illetve a szakmájában nem tudott elhelyezkedni (15% és
