Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Lampl Zsuzsanna - Hardi Tamás: Ingázó munkavállalás
142 Lampl Zsuzsanna-Hardi Tamás 11%), ki kellett egészíteni az otthoni keresetet (6%). A magyarországi munkavállalást tehát nem olyan „magasabb” szempontok hívták elő, mint a szakmai karrierépítés vagy a nemzeti elkötelezettség, s önmagában nem is olyan nyilvánvaló tényezőknek köszönhető, mint a földrajzi közelség, jobb közlekedés vagy a magyar nyelvtudás. A magyarországi munkavállalást egész egyértelműen a több pénz és az elhelyezkedés lehetősége motiválta. Az előbbit elsősorban azok preferálták, akik Szlovákiában is dolgoztak, az utóbbit pedig a munkanélküliek. A magasabb jövedelem elsődleges motiváló erejét az is mutatja, hogy a megkérdezettek 52%-a csak addig akar Magyarországon dolgozni, amíg ez anyagilag megéri (30%-uk hosszú távon is Magyarországon, a többiek amint lehet, Szlovákiában akarnak elhelyezkedni). Ezek után jogosan kíváncsiskodunk, amikor tudni akarjuk, vajon mennyit keresnek az ingázók. Az igazán jó kérdés persze az lenne, hogy mindent összevetve tényleg többet keresnek-e, mint Szlovákiában, de ahhoz, hogy erre válaszolhassunk, nagyon sok adatot kellene összehasonlítanunk, az adott szakmák jövedelmétől egészen a fogyasztói kosárig. Erre azonban egyrészt most nincs lehetőségünk, másrészt pedig elhisszük a megkérdezetteknek, hogy valóban megéri nekik Magyarországon dolgozni. Annál is inkább, mert saját becslésük szerint átlagosan 20%-kal keresnek többet Magyarországon, mint Szlovákiában. Az ugyanolyan munkát végző magyar állampolgár havi nettó jövedelmét átlagosan 86 560 Ft-ra saccolták, vagyis 10 ezer Ft-tal többre a saját átlagfizetésüknél, amely 75 312 Ft. A megkérdezettek havi nettó átlagjövedelme egyébként 60 ezer és 90 ezer Ft között mozog. Ennél többet 10 személy említett (a maximum 120 ezer Ft volt).3 Ha a megkérdezetteket havi nettó jövedelmük szerint 75 ezer Ft alatt és 75 ezer Ft felett keresőkre csoportosítjuk, akkor 44%-uk az első csoportba, 56%-uk a második csoportba tartozik. A válaszadók háztartásának átlagos havi nettó jövedelme 147 153 Ft. Ha abból indulunk ki, hogy a megkérdezettek nagyrészt négytagú családban élnek, ahol egy vagy két kereső van, akkor elmondható, hogy a havi nettó átlagjövedelemnek megfelelő összeg kb. dupláját keresik meg ketten. Ettől átlagosan kb. 120 ezer Ft-tal többre vágynak, ugyanis a család megfelelő életszínvonalához saját bevallásuk szerint átlagosan 267 511 Ft-ra lenne szükségük. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a megkérdezettek háromnegyede (78%) azt válaszolta, hogy nem tud spórolni, s csupán 22%uknak nyílik lehetősége megtakarításra. Maradjunk azonban még egy rövidke elemzés erejéig a havi jövedelemnél. A korcsoportok és az iskolai végzettség szerint nem tapasztalunk különbségeket, ami arra utal, hogy valószínűleg nem az számít, hány éves az alkalmazott és milyen az iskolázottsága, hanem az, hogy milyen munkát végez (ez persze nem okvetlenül független az iskolázottságtól, de a két változó közötti kapcsolat ezen a mintán nem mutatható ki). Nemek szerint viszont szignifikáns különbségek mutatkoznak. A havi nettó jövedelem két szintjét figyelembe véve azt látjuk, hogy a férfiak jobban keresnek, mint a nők. A férfiak 26%a keres 75 ezer Ft-nál kevesebbet, 74%-uk pedig ennél többet. A nőknek viszont csupán a fele keres többet 75 ezer Ft-nál. Ez valószínűleg a férfiak és a nők által végzett szakmák különbözőségével függ össze. A férfiak általában operátori, gépszerelői, villanyszerelői munkakörben dolgoznak, a nők inkább szalagmunkások - vagyis a férfiak a szakmun3 Ezek az összegek alacsonynak tűnnek a hivatalosan közzétett 2007-es havi keresetekhez képest - segédmunkás 99 924Ft, betanított munkás 137 365 Ft, szakmunkás 154 327 Ft, mester 241 362 Ft (Forrás: Eures Danubius konferencia, Dunaszerdahely, 2008. március 14.).
