Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Reisinger Adrienn: Szlovák-magyar határon átnyúló oktatási kapcsolatok
112 Reisinger Adrienn a rendszeren kíván változtatni a jelenleg előkészítés alatt álló felsőoktatási reform (www.index.hu), mely, ha megvalósul, az EUA által megfogalmazott javaslatok egy részének is eleget tud tenni. A reform értelmében a felsőoktatási intézmények három nagy csoportját alakítanák ki, melyek a következők:- egyetem: széles körű alap és alkalmazott kutatások helyszíne, bachelor, master és PhD képzéssel,- főiskola: elsősorban alkalmazott kutatásokra fókuszálnának bachelor, master és PhD képzéssel,- szakiskolák: csak bachelor képzéssel foglalkoznának. A kritériumok között szerepel pl. az intézményben oktató professzorok száma, a publikációk száma. Az egyetemi státusz megtartásához többek között a következő feltételeknek kell teljesülniük: egy egyetemi tanárra legfeljebb 20 diák juthat, egy docensre és egy professzorra pedig egy doktorandusz hallgató. A fenti elképzelések több intézménynek okoznának problémát, ugyanis fennáll a veszélye, hogy olyan intézmények kapnának lefokozást, ahol a képzési szerkezet ezt nem indokolná, azonban az egyéb kritériumok igen. A szlovákiai magyar oktatásról röviden A szlovákiai oktatási rendszer bemutatásakor szükséges kitérni az országban élő jelentős számú magyar kisebbség oktatásban való részvételére, mely - ahogy már az előző alfejezetben részben említésre került — sok esetben nem problémamentes és a mindennapi politikai élet egyik sarkalatos kérdése. Szlovákiában a magyar mellett jelentős, de a magyarnál lényegesen kevesebb számú német és ukrán kisebbség is él, ennek ellenére önálló kisebbségi oktatási rendszer nem létezik az országban (A. Szabó é.n.). Az országban a fent említett három kisebbség működtet saját nyelvén oktatási intézményt. A következő két táblázat és egy ábra a szlovákiai magyar oktatás néhány főbb statisztikáját mutatja be. Az adatok alapján elmondható, hogy összességében 1994 és 2005 között nőtt a magyar tannyelvű intézmények aránya és száma is az oktatási intézményeken belül, ami elsősorban a magyar tannyelvű szakközépiskolák és szakmunkásképzők száma növekedésének köszönhető. Míg 1994-ben a magyar tannyelvű iskolák aránya az összes intézményen belül 9%, addig 2005-ben 12% volt. Nem elhanyagolható a szlovák-magyar tanítási nyelvű iskolák aránya sem, számuk jelentősen nem változott 1994 és 2001 között (109 és 108 intézmény). A magyar tannyelvű intézmények számának növekedése ellenére az iskolákban magyarul tanuló diákok száma és aránya is csökkent a rendszerváltás óta, míg 1994-ben 63 506 diák, addig 2005-ben közel 51 000 diák tanult magyaml. A magyar nemzetiségűek oktatási nyelvét tovább vizsgálva (2. ábra) megállapítható, hogy 2005-ben nagyobb volt azoknak az aránya, akik magyar nemzetiségűként magyaml tanultak, 1990-ben még a magyar nemzetiségűek 32%-a szlovák nyelven tanult, 2005-re az arányuk 23%-ra csökkent, köszönhetően elsősorban annak, hogy a szakmunkásképzésben tanulók egyre nagyobb aránya részesült magyar nyelvű képzésben. Fontos kiemelni, hogy a magyar iskolákban is fontosnak tartják a szlovák nyelv tanítását, hiszen a magyar tannyelvű intézményekben tanulók munkavállalásához, szlovákiai továbbtanulásához elengedhetetlen a szlovák nyelv ismerete. Továbbá elmondható, hogy 2001-ben egy magyar tannyelvű alapiskolára kevesebb számú lakosság jutott, mint a szlovák tannyelvűek esetében, a gimnáziumok esetén is elmondható ez a tény. Tehát az alapiskolák és gimnáziumok sűrűsége a magyar nemzetiségűek körében jobb, mint a szlovák nemzetiségűek körében. A felsőoktatásban tanuló magyar nemzetiségűek aránya jelentősen nem változott a rendszerváltás óta, arányuk kb. 5% (László é.n.). A magyar diákok legnagyobb része, kb. 60%-a Pozsonyban, Nyitrán és Kassán tanult a rendszerváltástól 2004-ig eltelt időszakban.
