Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Hardi Tamás: A szuburbanizáció jelensége és hatásai - határon innen és túl
A szuburbanizáció jelensége és hatásai...21 3.3. A társadalom A kiköltöző lakosokról a közvélekedés azt tartja, hogy jellemzően a középosztályhoz tartozó, fiatal családok. Lehet, hogy általában ez így is van. Elmondhatjuk ugyanakkor, hogy a kiköltözők szociológiai jellemzői nagyon különbözőek lehetnek. Egyrészt eltérő társadalmakban eltérő társadalmi csoportok vállalkoznak a kiköltözésre, másrészt az egyes övezeteket eltérő társadalmi státuszú kiköltözők preferálják (vannak kifejezetten magas státuszú szuburbiák középosztályi lakossággal, alacsonyabb státuszúak, amelyek az alsó-középosztálynak adnak otthont), harmadrészt a szuburbanizáció egyes korszakaiban, fázisaiban is más és más összetételű lehet a kiköltözők csoportja. A felső középosztály csak kisebb arányban vesz részt ebben a folyamatban. Érdekes megjegyezni, hogy például Budapest esetében a szuburbiák jellemzően a szomszédos, városon belüli kerületek státuszához alkalmazkodnak, annak folytatásai a városon kívül (Izsák 2004). Tehát a szegényebb városszéli peremkerületek folytatásában alacsonyabb státuszú szuburbiák, a magas státuszúak folytatásában gazdagabb szuburbiák találhatók. Beszélhetünk tipikusan munkás szuburbiákról is, különösen ott, ahol nagyfoglalkoztató üzem települt ki a városon kívülre, maga köré gyűjtve alkalmazottait. A magyar és a közép-európai városfejlődés sajátossága a szegénység kiköltözése, különösen a kilencvenes évek elején. Ekkor a rendszerváltás körül hirtelen megnövekvő városi rezsiköltségek elől menekültek sokan a peremterületekre, elsősorban a zárt kertekbe, számos problémát okozva ezzel önmaguknak s a települések irányítóinak egyaránt. Győri vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy nálunk a kiköltözők jelentős része (a győri megkérdezettek 72%-a a lakótelepekről került ki). A szocializmus időszakának eredményeként lakótelepeink népessége a társadalmi összetétel szempontjából meglehetősen heterogén volt. A lakótelepek homogenizációjához erősen hozzájárult a szuburbanizáció jelensége is, mivel elszívta azokat a rétegeket, amelyek képesek voltak a minőségi lakásváltásra. 4. Az OKOK A vállalkozások és a lakosság kitelepülésének alapját az ingatlanpiaci változások idézik elő elsősorban. A lakóhelyi szuburbanizációban a kiköltözés hajtóerejét több megközelítés szerint is értékelhetjük. Ha a térgazdaság alapvető elméleteire figyelünk, akkor a háztartások lakóhelyválasztásuk során két fontos tényezőre vannak tekintettel e neoklasszikus megközelítés szerint (Lengyel-Rechnitzer 2004): a munkába járás költségére (idő, távolság és a közlekedési mód szabályozza), valamint az ingatlannal kapcsolatos költségekre, ami összefüggésben van az ingatlan nagyságával és elhelyezkedésével. Behaviorista megközelítésben vizsgálnunk kell az ember költözéssel, lakhelyválasztással kapcsolatos alapvető attitűdjeit, elvárásait. A szegregáció a megfelelő szomszédság megválasztásán, a lakóhely presztízsértékén keresztül óhatatlanul jelentkezik. Ebben természetes jelenségként értékelhetünk egyfajta felfelé igazodást, tehát a jobb lakókörnyezet elérésének igényét, amiben a társadalmi státusz is kifejezésre jut. A szocializmus öröksége, hogy a hetvenes-nyolcvanas években létrejött lakótelepek szándékoltan vegyes népességet tömörítettek, ezzel a szegregáció ellen hatottak (Cséfalvay 1994). Lakótelepeinken így nagy számban voltak olyan háztartások, amelyek a költözés lehetőségének megteremtődésekor gyorsan maguk mögött hagyták a lakótelepet. A lakótelepi elidegenedéssel szembeni egyik válasz, valamint a lakótelepek politikai okok miatt kikényszerített társadalmi sokszínűsége elleni reakció volt ez a szegregálódás. A városon belüli ingatlanfejlesztések hiánya azonban akadályozta a városon belül a minőségi
