Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Hardi Tamás: A szuburbanizáció jelensége és hatásai - határon innen és túl
22 Hardi Tamás váltást, ezért sokan a környező településen kerestek maguknak lakóhelyet. Ezt bizonyítják győri vizsgálataink. Fontos szempont ugyanakkor a szuburbán lét mítosza, amely a szuburbiát mint idilli családias környezetet tünteti fel. A nagyszámú munkahelyet létesítő várossal szemben a család lakóhelye, „nőiesebb” tér (Tímár 1999). Ez a mítosz természetesen a természet közelsége mellett vonatkozik a saját tulajdonú családi ház megteremtésének, a saját területnek az igényére is (az én házam az én váram individualizmusa), amely valóban erős motiváció. A rendkívül magas ingatlanárakkal jellemezhető, sűrűn lakott térségekben jelenik meg ez az igény minden akadályt elsöprő erőként.1 Győri vizsgálataink azt mutatják, hogy a motivációk között azonban első helyen a kedvező vételi ajánlat állt, s a megkérdezett kiköltözők mintegy 40%-ának a véleménye (2002-ben) az volt, hogy megfelelő győri ingatlan esetén inkább a várost választották volna, és a megkérdezés pillanatában is szívesen cserélték volna városira ingatlanjukat. (Ekkor azonban a városi fejlesztések még kis számban álltak rendelkezésre s a telekkialakítások száma is csekély volt.) Számos település ugyanakkor ennek a mítosznak nem felel meg. A közlekedési nehézségek, az ingázás a távolabbi településeken a családi fészket alvóhellyé degradálják, az egyre kisebb telkek kialakítása a saját teret szűkíti és a természetközeliséget is megszünteti, az új utcák, lakóterületek nehezen elérhetővé teszik a közösségi tereket (sok helyütt járda sincs) s a családokat autós életmódra veszik rá. így egyes esetekben az életfonna elszigeteltebbé válhat, mint a lakótelepeken. Ezek a települések futnak ki először a folyamatból, s válnak az ingatlanok nehezen értékesíthetővé. A szuburbanizációnak mint lakóhely választási folyamatnak fontos hátteret adott térségünkben az, hogy a lakásprivatizációval a családok egy jelentős része tőkét kapott a kezébe (Dövényi-Kovács 1999). Az állami tulajdonú városi lakásokat a rendszerváltás után a bérlők nagy része mélyen a piaci ár alatt vásárolhatta meg, s ezek értéke a keresleti jellegű ingatlanpiacon hamar megnövekedett. A kilencvenes évek végén a lakótelepi panellakások ára is rendkívül megnövekedett, hiszen alig került a rendszerbe új építésű lakás, így a családok kezén egy olyan tőke keletkezett, amellyel a szuburbiákban megvalósíthatták minőségi váltással kapcsolatos álmaikat. Ha a munkahelyek kitelepülését nézzük, a háttérben szintén felfedezhetők ingatlanpiaci folyamatok, de más motivációk is. Főleg a gazdasági növekedést átélő nagyvárosokban, fontos központokban szembetűnő az ingatlanárak növekedése, ami előtérbe helyezi a városkörnyéki, gyakran vidékről jobban megközelíthető telephelyeket. A munkahelyek kiköltözésénél is egyre fontosabbá válik az ún. „területintenzitás”, vagyis a bérelt vagy megvásárolt ingatlan egy területegységére jutó előállított termék mennyisége. így a nagyobb alapterületet vagy sok szállítást igénylő tevékenységek előszeretettel választják telephelyül a szuburbán településeket. A kiköltöző népesség és a napi mozgási irányai, szokásai a szolgáltatások térbeli elhelyezkedését is újrastrukturálják. Az autóhasználat átalakítja a napi mozgáspályákat, s a vásárlók előnyben részesítik a parkolóhellyel rendelkező, útba eső szolgáltatásokat. így a nagyáruházak és más I Ilyen pl. Hong Kong esete ( Wang 2004), ahol a határon átlépve Kína szocialista rendszerű részében valósítják meg lakhatási álmaikat a sűrű népességű város lakói. De tapasztalhatjuk azt is, hogy nyugat-európaiak (sőt japánok) kontinensünk szegényebb országaiban vásárolnak ingatlant nyugdíjas korukra. Saját tapasztalatunk, hogy Bulgáriában, az ottani falvakban letelepedett angol nyugdíjasok alapvető motivációként a „saját fold” megszerzését nevezték meg, amelyre London környékén képtelenek lettek volna. Ez ugyan már távol van a szuburbanizáció jelenségétől, itt a vidéki térbe való kiköltözés (counterurbanisation - ellenurbanizáció) egy sajátos, határon átnyúló esetével állunk szemben, de a saját föld megszerzése mint motiváció erősségét a példa jól mutatja.
