Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Reisinger Adrienn: Oktatás és egészségügy
214 Reisinger Adrienn 2.3. Óvodai tapasztalatok A kutatási térségben összesen 9 óvoda vezetőjével készült interjú 2010 első felében, 8 Mosonmagyaróváron és 1 Rajkán. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsük, járnak-e szlovák állampolgárságú kisgyermekek a vizsgált települések óvodáiba. Ha igen, milyenek a tapasztalatok velük kapcsolatban, hol lakik a gyerekek családja, várhatóan Magyarországon vagy Szlovákiában kezdik-e meg iskolai tanulmányaikat. A mosonmagyaróvári óvodák közül 4 óvodavezető mondta azt, hogy van szlovák állampolgárságú kisgyermekük. Jellemzően 1 főről van szó, az Őzikés Óvodába jár 4 fő, ezenkívül 2 főt írattak be, ők idén szeptembertől járnak az óvodába. Mindegyik esetben igaz, hogy a gyermekek szülei, sok esetben a nagyszülők is Mosonmagyaróváron laknak, tehát hazánkba áttelepült családok gyermekeiről van szó. Mindegyik óvodában azt mondták, hogy a gyermekek vagy tudnak magyarul, vagy ha nem, akkor gyorsan tanulnak, hiszen a szülők, nagyszülők már tudnak, ha nem is folyékonyan, akkor tanulnak. Ez fontos tényező, hiszen az óvónőknek kommunikálniuk kell a szülőkkel. Azok az óvodák, ahol azt mondták, hogy nincs szlovák állampolgárságú gyermek, ott eddig sem volt és ezután sem várható, annak ellenére, hogy egyre több szlovák állampolgárságú család költözik át ebbe a térségbe. A már tapasztalattal rendelkező óvodák vezetői azt mondták, hogy egy-két éve jelentek meg a szlovák kisgyermekek náluk, de nem várják, hogy a jövőben „nagy roham” lesz. Azt hozzátették, hogy nagy valószínűséggel az átköltözött családok egy részénél még csak most tervezik, hogy gyermeket vállalnak, mivel fiatal házaspárokról van szó, így néhány éven belül több óvodáskorú gyermek lehet, de az korántsem biztos, hogy Magyarországon veszik igénybe a szolgáltatásokat, hiszen ma is jellemző, hogy a családok visszajárnak Szlovákiába dolgozni, és viszik a gyermeket is magukkal. A rajkai óvodában egészen mást tapasztaltam. Az igazgató elmondása szerint 2010 tavaszán a 93 óvodásból 13 volt szlovák állampolgárságú, ami különösen magas számnak minősíthető. A számuk az európai uniós csatlakozás óta növekszik, előtte évente egy-két fővel számoltak. Az óvoda népszerűségét talán annak is köszönheti, hogy az intézményben dolgozik egy korábban Magyarországra áttelepült szlovákul is beszélő óvónő, a gyerekek nagy része az ő csoportjába jár, bár vannak szülők, akik kifejezetten magyar csoportba íratják gyermeküket főleg a nyelvgyakorlás miatt. Az igazgató arról nem tudott beszámolni, hogy a gyermekek Magyarországon járnak-e majd általános iskolába, ez egy-két év múlva lesz aktuális kérdés. Összességében elmondható, hogy a vizsgált két településen teljesen más az óvodákban jelen levő szlovák'állampolgárságú kisgyermekek létszáma. Mosonmagyaróváron az intézmények felében nincs ilyen gyermek és nem is várják, hogy a jövőben megjelenik náluk ez az igény. Ezzel szemben Rajkán folyamatosan növekszik a szlovák állampolgárságú gyermekek létszáma, valószínűsíthetően azért is, mert az intézményben dolgozik szlovák anyanyelvű óvónő, így a szülők nagyobb bátorsággal íratják be ide gyermeküket, hiszen a gyermek szlovák nyelvű foglalkoztatásban is részesül. 2.4. Általános és középiskolai tapasztalatok A kutatás során megkeresésre kerültek a mosonmagyaróvári (9 intézmény, melyek közül háromban alapfokú és középfokú oktatás is folyik), a rajkai (1) és a dunakiliti (1) közoktatási intézmények, melyek közül csak két mosonmagyaróvári intézménytől nem kaptunk információkat.
