Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Hardi Tamás: A szuburbanizáció jelensége és hatásai - határon innen és túl
18 Hardi Tamás 3. A SZUBURBIÁK JELLEMZŐI 3.1. A szuburbia A kiköltözés legfontosabb eredménye, hogy ún. szuburbiák jönnek létre, amelyek fizikai megjelenésükben, kapcsolatrendszerükben, lakóik összetételében, szokásaikban más jellemzőkkel bírnak, mint a hagyományos falusi népesség. Státuszuk szerint lehetnek községek, városok, lakosságszámuk alapján a néhány ezres nagyságrendtől a nagyvárosok körüli több tízezres népességű városokig terjedhetnek. (Budapest agglomerációjában pl. Érd napjainkra 70 ezres népességet ért el.) A létrejött szuburbiák nagyságrendje természetesen függ a központi város méretétől is. Fontos, hogy lakóik nagy része a központi városból települt ki, s arányuk a 20-50%-ot is elérheti. Térségünkben jellemző, hogy a szuburbiák létrejötte spontán folyamat, míg Amerikában, Nyugat-Európában több helyütt tervezők alakítottak ki ilyen településeket, hogy a városokra nehezedő népességnyomást enyhítsék, illetve hogy a városi lét nehézségei miatti kitelepülési igényt kielégítsék. Mint már említettük, fontos megállapítás, hogy ezek a települések egy urbánus zóna részei, akkor is, ha eredetileg falusi jellegűek voltak. A lakók kapcsolatrendszere már nem a saját településük felé épül ki elsősorban, hanem a központi város irányába, fejlettebb, nagyobb agglomerációk esetén pedig az agglomeráció más települései felé (is). 3.2. Az ingázás jelensége A kapcsolatok egyik legfontosabbika, amely a többi kontaktust (pl. szolgáltatások igénybevétele) is meghatározza, a munkahelyi ingázás. Kisebb városok szuburbán zónájában ez általában a város környéki településről a központi munkahelyek irányába valósul meg. Például Győr esetében a központi város felé valósul meg a mozgások 90%-a. Fejlettebb, nagyvárosi agglomerációknál, ahol már a városkörnyéki települések maguk is foglalkoztató központokká váltak, az ellenkező irányú áramlás is megfigyelhető, sőt, az agglomeráción belül s annak határán kívülről is kialakulnak ingázó irányok a kisközpontok felé. Budapest agglomerációjában, például Budapest és Budaörs között, a munkaerőcsere naponta mindkét irányba hasonló létszámú, de eltérő az ingázók foglalkoztatási szerkezete. Jellemző, hogy a Budaörsről Budapestre járó munkavállalók magasabb kvalitást igénylő munkákat végeznek, míg a fővárosból kifelé tartók alacsonyabbat. Az agglomerációs alközpont foglalkoztatási szerepének megváltozását az ingázáson keresztül Budaörs példáján tudjuk a leginkább szemléltetni. (Sajnos, ilyen adatokhoz csak a népszámlálások útján lehet hozzájutni, ezért a legfrissebb információk is 2001-ből származnak.) Budaörs esetében a fővárossal folytatott munkaerőcserére jellemző, hogy 1990-ben a Budaörsről Budapestre ingázók száma lényegesen meghaladta a fővárosból kijárókét. Tehát egy tipikus szuburbán jelenségnek lehetünk tanúi, amikor a lakóhelyeket biztosítja elsősorban a kisváros, míg a munkahelyeket a központi város. 2001-ben ugyanakkor már hasonló volt a Budapestről Budaörsre, mint a fordított irányba ingázók száma, s hozzá kell tennünk, hogy a fővárosba bejárók száma csökkent is némileg (2. táblázat).
