Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Hardi Tamás: A szuburbanizáció jelensége és hatásai - határon innen és túl
A szuburbanizáció jelensége és hatásai...17 viszont a régión belül Győr-Moson-Sopron megye, azon belül a győri agglomeráció súlya növekedett. Az agglomeráción belül viszont egy enyhe dekoncentráció következett be: Győr aránya némiképp csökkent, miközben az agglomeráció részesedése növekedett a vállalkozások számából. A vállalkozások számának növekedése a két időpont között a vizsgált területi egységek közül az agglomerációban volt a leggyorsabb (27,6%), míg országosan 10,6%, a régióban 1,1%, a megyében 5,1, Győrben 2,0%. Tehát a 21. század első évtizedében nyilvánvalóan beindult a gazdasági szuburbanizálódási folyamat. Győr részarányának csökkenése nem a város attraktivitásának csökkenését jelentette, hiszen a növekedés így is meghaladta a régiós átlagot, hanem a városban elérhető telephelyek számának csökkenését, a bérleti díjak növekedését, az elérhetőség romlását, vagyis a város telítettségét. Azaz tipikusan azok a jelenségek következtek be, amelyek minden nagyváros körül bekövetkeznek, amennyiben a térség gazdasági növekedést él át. Nyilván több önkormányzat segítette is a folyamatot a helyi adók szintjének kedvező megállapításával, telephely-kialakítással, de korábbi interjúink tanúsága szerint a telephelyi döntésekben nagy súlyt jelentett például az autópálya elérhetősége (pl. Töltéstava, Nyúl esetében). Láthatóan kialakultak a foglalkoztató alcentrumok a térségben. Mint minden folyamat, a szuburbanizáció is szakaszolható, egyfajta életgörbét ír le (Tímár 1999). Három fő szakaszt mutat: 1) kezdeti szakasz; 2) tömeges szuburbanizáció; 3) a hanyatlás szakasza. Ezek a fázisok természetesen nem törvényszerűen egy ívet írnak le, megfelelő körülmények között újra kezdődhet, ismétlődhet valamelyik szakasz. Főleg kisebb városok esetében a kiköltözni vágyó/tudó népesség elfogyhat, illetve a gazdasági-társadalmi feltételek változásával újabb rétegek kapcsolódhatnak be vagy eshetnek ki a kiköltözés folyamatából. A kezdeti szakaszban csak néhány településen érezhető a lakosság gyors növekedése, az erős betelepülés. Jellemző, hogy ekkor a betelepülők még saját beruházásukban építenek családi házakat, esetleg használt ingatlanokat vásárolnak. A tömeges szakaszban már megjelennek a nagyobb befektetők is, új lakóterületek alakulnak ki, s egyre gyakoribbá válik a sorházak, többlakásos társasházak építése, ezáltal gyorsan növekszik a beköltözők száma, a népsűrűség. Ez az az időszak, amelyben alapvetően átalakul a korábbi falu egy városias jellegű településsé. Az elmúlt években az ingatlanpiac sokat változott. Az agglomerációban a korábban jellemző családi házas beépítés mellett ma már egyre inkább a vállalkozók által épített nagy társasházak megjelenése mutatható ki, amelyekben gyakran több száz lakás található. Ez elsősorban Budapest agglomerációjában tapasztalható, de megfigyelhető Győr környékén is. A magyarázat az, hogy a telekárak, ingatlanárak növekedésével ma már jobban megéri több lakás építése egy lakótelekre, valamint fontos szempont, hogy a családi házat építeni képes, illetve akaró réteg egyre inkább fogy, s a kiköltözés során előtérbe kerülnek azok, akik vagy nem tudják a házat megfizetni, vagy nem kívánnak telekkel, kerttel bajlódni. Ez a folyamat más európai országokban már korábban bekövetkezett (Herfert 2001). Ennek eredménye ugyanakkor, hogy az agglomerációs települések népsűrűsége nő, s egyre világosabbá válik, hogy a városból való kitelepülés elsősorban gazdasági kényszer hatására következik be a családoknál. A szakaszolás fontos tanulsága, hogy a szuburbanizáció nem örökérvényű folyamat. Hasonlóan a városfejlődés más eseményeihez, ez is visszafejlődhet, ellentétes folyamatok következhetnek be. Budapest esetében az agglomeráció külső övezetében számos, korábban favorizált település beköltözési intenzitása csökkent, néhol népességfogyás indult meg (Schuchmann 2008). Ez különösen érvényes a távoli, nehezebben megközelíthető szuburbiákra.
