Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Lehetőségek a szuburbán önkormányzatok intézményesített együttműködésére
160 Somlyódyné Pfeil Edit nához kapcsolódó rendelkezések, a költségvetési felügyelet és ellenőrzés rendszerének kiépítése. — A feladatellátás szervezete lehet saját szervezet vagy alapított intézmény, esetleg más szervezet is. A leírtak jól láttatják, hogy a felvázolt gazdálkodási sémába nem illeszthető a társulás mint a kötelezettségvállalás önálló intézménye. Hiába döntéshozó szerv a társulás, hiába válhat önkormányzati hatáskörök címzettjévé, gazdálkodási szempontból nem állhat helyt a társult települések helyett. Ráadásul a társulás működésének eredménytelensége esetén belép az önkormányzatok közvetlen felelőssége a társulásban intézett feladatokért. Vagyis az önkormányzatok adott esetben a társulás tagjaiként igényelnek támogatást, nem pedig a társulás jogosult önálló jogi személyként a központi költségvetéssel szemben igényt támasztani a forrásokra. A gondolatmenetet folytatva, a társulás nem hitelképes költségvetési szerv, ami ugyancsak gátja lehet a komplex szervezeti profil kialakításának. Ez alól egy kivétel létezik, mégpedig a 2004-ben bevezetett többcélú kistérségi társulás intézménye, de miután annak létesítése a statisztikai kistérség határaihoz kötött és állami támogatásra való jogosultsága szigorú feltételekhez kötött, esetünkben nem lehet számolni vele. Ráadásul egyazon statisztikai kistérségben csak egyetlen többcélú társulás alapítható, és valamennyi önkormányzat egy ilyen típusú szervezetnek lehet tagja. Ami a jogi személyiségű társulás vagyonát illeti, ebben a tekintetben sem megnyugtató a helyzet, ugyanis helyi önkormányzat társulásba bevitt vagyona nem válik a társulás tulajdonává, csak a vagyonelemek utáni vagyonszaporulat lesz a felek közös vagyona a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályai alapján. Vagyis a vagyonszaporulat sem képezi a társulás közös tulajdonát, hanem a társuló önkormányzatok szereznek rajta tulajdonjogot. A közös szervezet finanszírozása szempontjából jelentőségre tesz szert: — a tagönkormányzatok hozzájárulása — a vagyon — a hitel — a helyi adóbevételek. A társulást létesítő önkormányzatoknak a társulás működéséhez, illetve fenntartásához való hozzájárulása többféle vetítési alap szerint megállapítható. A legegyszerűbb, de nem feltétlenül a legigazságosabb módszer a települések népességszámának figyelembevétele, ami akkor javasolható, ha a társulásban intézett feladatok valamilyen lakossági igénybevételhez kötődnének, például közszolgáltatásokat nyújtó intézmények fenntartásához. A nyugati demokráciákban igen gyakori, hogy megkísérlik számszerűsíteni a kooperációból az egyes tagok által húzott haszon arányát, majd ez képezi a hozzájárulás alapját. Valószínűleg e mértékeket csak egy bizonyos működési idő után (pl. egy év elteltével) lehet korrekt módon meghatározni, addig a népességszám is irányadóvá válhat. Harmadsorban az egyes önkormányzatok adóerőképessége szerint állapítják meg a tagi hozzájárulást, amit az állami költségvetési mechanizmus számol ki. Az adóerőképesség méréséhez Magyarországon is adottak a lehetőségek, a kérdés csupán az, hogy a felek le tudják-e győzni az azzal kapcsolatos averzióikat. Végül érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a társulás hozamainak elosztását célszerű ugyanazon kulcsok alapján elvégezni, mint a tagi hozzájárulások kivetését. Ebből is látszik, hogy az eredményes együttműködésnek fontos terrénumáról van szó. Természetesen az önkormányzati közös feladatellátás számára az önkormányzati társulási törvényben felkínált egyszerűbb társulási formák is nyitva állnak, akár úgynevezett megbízói társulás is választható, amikor az együttműködő önkormányzatok egyike teljesíti a közszolgái-
