Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Lehetőségek a szuburbán önkormányzatok intézményesített együttműködésére
Lehetőségek a szuburbán önkormányzatok intézményesített együttműködésére 159 vezeti minőséget - kérelemre - a cégbíróság állapítja meg. Közhasznú szervezeti jellegét a szervezet a cégnevében föltüntetheti. Közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén, a tartozások kiegyenlítése után a tagok részére csak a saját tőke összege adható ki, legfeljebb a vagyoni hányadok alapításkori értéke erejéig — a fennmaradó vagyont a cégbíróság a társasági szerződés rendelkezése szerint fordítja közcélokra. Összességében magánjogi szervezet alkalmazása azzal a hátránnyal jár, hogy az önkormányzatok kooperációjának csak bizonyos részterületeit képes lefedni, mivel közigazgatási feladatoknak nem válhat alanyává. Éppen ezért megfontolásra érdemes egy kombinált szervezeti modell kidolgozása: átfogó jelleggel egy közjogi szervezeti típus létrehozása, amelynek keretei között bizonyos tevékenységi területeket magánjogi szervezet realizál, hiszen az utóbbi közszolgáltatások megszervezésére már alkalmas. Külön kérdésévé válhat az együttműködésnek a pályázati képesség, amely fejlesztési források elnyerésére irányul. Hosszú távon gondolkodva nem elhanyagolandó tényező, hogy az Európai Unió tagállamain belül a támogatások megszerzése érdekében helyi kezdeményezésre alakult csoportok, melyek a regionális fejlesztési stratégiák prioritásainak megvalósításához kapcsolódtak a maguk által kidolgozott intézkedésekkel, a gyakorlatban eddig döntően magánjogi formában szerveződtek meg, tekintettel arra, hogy az előírásokat követve pénzkezelésre alkalmas intézményeknek kellett létesülniük. 4.2. Közjogi szervezeti megoldások A közjogi kooperációs formának gyakorlatilag ugyanaz az előnye, mint a hátránya, abban kizárólag önkormányzatok vehetnek részt, ugyanakkor lehetővé teszi önkormányzati döntési jogköröknek a társulásra ruházását. Az intézményesítés szempontjából az önkormányzati és a társulási törvény által általános igénnyel szabályozott önkormányzati társulás intézménye vehető figyelembe. A magyar jogrendszer nem ismeri a célszövetség több európai országban elterjedt (Németország, Franciaország, Spanyolország stb.) intézményét, mely limitált mértékben a magánjogi szereplők előtt is megnyitja a közjogi intézmény kapuit. Ily módon nálunk a társulás korlátozottabb módon válik alkalmassá az agglomerációs együttműködés intézményesítésére (Somlyódyné 2003). A határ innenső oldalán gondolkodva, a kooperáció intézményesítésére a feladatkatalógusból kiindulva javasolható a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 16. §-ában szabályozott jogi személyiségű társulás. Sajnos, e jogintézmény még sok gyermekbetegséggel küzd, játéktere messze nem akkora, mint a Nyugaton használatos célszövetségeké, amit az alábbiakban megpróbálunk érzékeltetni. A jogi személyiségű társulás az az egyetlen társulási típus, mely a törvény értelmében önállóan vállalhat kötelezettségeket és vagyoni jogokkal is rendelkezik. Az ilyen társulás a költségvetési szervekre vonatkozó szabályok szerint alapítható, s pénzügyminisztériumi bejegyzéssel jön létre. A költségvetési gazdálkodásra vonatkozó rendelkezések szerint a következő tényezőkkel kell a partnereknek számolniuk:- A költségvetés tervezése a gesztor önkormányzat költségvetésében történik, egyfelől a teljes költség, másfelől a gesztor támogatása, harmadrészt a résztvevő önkormányzatok hozzájárulása erejéig. A társuló önkormányzatok természetesen a maguk költségvetésében megtervezik saját hozzájárulásukat.- Adott esetben a pályázó és elszámolásért felelős a gesztor önkormányzat polgármestere.- Egyéb pénzügyi vonatkozásként merül fel a közös intézmény, illetve szervezetalapítás feltételeinek rendezése, a költségviselés módja és mértéke, továbbá a társulás vágyó-
