Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Lehetőségek a szuburbán önkormányzatok intézményesített együttműködésére
Lehetőségek a szuburbán önkormányzatok intézményesített együttműködésére 157 benyújtania az ahhoz kapcsolódó módosítási tervezetekkel együtt. Egyébként a magyar Parlament rendkívül gyorsan követte az uniós szabályozást és megalkotta a 2007. évi XCIX. törvényt a jogintézmény hazai bevezetéséről. Az EGTC lényege, hogy bejegyzésével jogi személyiséget nyer el a szervezet, s az uniós szabályozás először teszi lehetővé a tagállamok helyi és regionális hatóságai számára, hogy a nemzeti parlamentek által ratifikált nemzetközi szerződések nélkül tudjanak együttműködni (Tóth-Mezei 2009). Természetesen ez a szerv sem nélkülözi az állami kontrollt, hiszen hazánkban egyrészt a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba veszi, másrészt a tagállamnak is jóvá kell hagynia saját önkormányzatának részvételét, sőt feladatait is a konkrét csoportosulásban. Egy meglehetősen nagy mozgásteret birtokló korlátolt felelősségű szervről van szó, amely önálló gazdálkodási jogot kapott céljai megvalósításához, sőt vállalkozási tevékenységet is végezhet, ha azzal nem veszélyezteti a csoportosulás átfogó rendeltetését. Alkalmazása az önkormányzatok közötti együttműködések formalizálása szempontjából azért is előnyös, mert a Magyarországon nyilvántartásba vett szervezet közhasznúvá is minősíthető, aminek eredményeképpen különböző kedvezmények jogosultjává válik. Az új együttműködési modell alkalmas az euroregionális együttműködések létesítésére, mert az Európai Parlament és az Európa Tanács által tető alá hozott intézmény célja éppen az, hogy a szomszédos országok államberendezkedéseiben meglévő különbségeket áthidalja, miáltal az intézményesítés akadályait le tudja építeni. Pragmatikus szemszögből az intézmény javára írható, hogy segítségével a korábbi euroregionális együttműködések kimozdíthatók a formalizmusból, feltéve, ha a partnerek szándéka is erre irányul. Az Uniót egyébként az motiválta az EGTC szabályozásában, hogy az uniós források fogadására és menedzselésére képes, önálló felelősségvállalásra alkalmas szervezetek jöhessenek létre a határ menti együttműködésekre. Viszont azt is hangsúlyozni szükséges, hogy az európai együttműködési modell a tagállamok különféle hatóságait és bizonyos közjogi szereplőket tekint a szervezet alapítóinak. S miután csak azon államok felé rendelkezik jogalanyisággal, amelyek a konkrét EGTC-t elismerték, a benne résztvevő helyhatóságok is kizárólag saját nemzeti joguk szerint, egyébként fennálló kompetenciájukon belül tevékenykedhetnek az új szervezet keretei között. Ennek magyarázata, hogy az állami szuverenitás minden esetben határt szab a nemzetközi kooperációk működésének. A lehetőségek számbavétele után arra a következtetésre juthatunk, hogy a szlovák-magyar határszakasz tekintetében a közös problémamegoldásra törekvő önkormányzatok számára az intézményesítés egyik végpontját egy laza partnerségi hálózat létrehozása, másik végpontját a szigorúan szabályozott európai területi együttműködési csoportosulás modellje képezi. A szervezetek közötti választás a kapcsolatok intenzitásától és az együttes feladatellátás mélységétől fog függeni. Nyilvánvalóan egy hosszabb folyamatra van szükség ahhoz, hogy a szereplők a hálózattól eljussanak egy saját vagyonnal rendelkező, közös fejlesztési projekteket stb. megvalósító EGTC-ig. A lényeg, hogy rendelkezésre áll az a szervezeti keret, amely határon átnyúló módon alkalmassá tehető közszolgáltatások nyújtására. 4. A MAGYAR BELSŐ JOG SZERINTI SZERVEZETI MEGOLDÁSOK A HATÁR INNENSŐ OLDALÁN Számolnunk kell azzal a forgatókönyvvel is, hogy az AGGLONET projekt keretében részt vevő magyar és szlovák önkormányzatok egyelőre elkülönülten intézményesítik együttműködésüket, majd a két operatívan működő szervezet fölé létesítenek egy határon átnyúló emyőszervezetet.
