Lampl Zsuzsanna (szerk.): Fórum spoločenskovedná revue 2013 (Somorja, 2013)

Tartalom - Štúdie

Sobáš a svadba v cintoríne 153

Svadba v cintoríne

Z Miškovca nám píšu: Minulý týždeň sa viacerí objavili u predsedu ortodoxnej židovskej náboženskej obce v Miškovci, u dr. Gázu Halmosa, ukazovali mu formulár na zbierku a žiadali ho o povolenie jej šírenia v náboženskej obci. Cieľom bolo zosobášenie dvoch chudobných mladomanželov, ktorých svadba sa mala s ohľadom na pretrvávajúcu epidémiu uskutočniť podľa starého židovského zvyku v cintoríne. Pred súhlasom sa predseda náboženskej obce obrátil na hlavného rabína Sámuela Austerlitza, ktorý ho nasledovne informoval o podstate tohto zvyku: „Starým židovským zvykom je realizovať v čase epidémií v cintoríne obďaleč od hrobov na voľnom priestranstve svadbu, nie je to povera, keďže medzi židovskými obradmi a vo zvykosloví sa povery nenachádzajú. Zbožný žid tým vyjadruje svoju bezhraničnú dôveru v Boha, je to dôkaz jeho optimistických emócií, keď organizuje svadbu v cintoríne, čím chce dať najavo, že, hľa, napriek epidémii, naša viera v Boha nerezignovala, sme presvedčení o dobrote Boha, o jeho milosrdenstve a o prozreteľnosti Boha, ktorý nemôže dopustiť, aby ľudstvo vyhynulo. Tento zvyk má slúžiť ešte jednému cieľu. Je totiž známe, že skleslosť, strach napádajú, podkopávajú ľudské zdravie a v mnohom prispievajú k zhoršeniu zdravotného stavu chorého, svadbou zbožný žid vyjadruje, že človek nesmie klesať na duchu, hľa, ľudia, vidíte, že my v čase najhoršej epidémie robíme svadbu v blízkosti mŕtvych, v cintoríne, nebojíme sa, ľudia, ani vy sa nebojte a neklesajte na duchu, Boh je s nami i teraz. Svadba sa spája s dobročinnosťou, robia zbierky pre chudobných, prejavujú svoju dobročinnosť a milosrdenstvo, aby i Boh bol s nami milosrdný.“

Po poučení predseda obce súhlasil bez škrupúľ s uskutočnením zbierky, a to aj preto, že podľa jeho informácií sa v čase terajšej epidémie takéto svadby na cintoríne konali na mnohých miestach, dokonca vraj aj v Budapešti.

(Egyenlőség, 26. októbra 1918, s. 11.)

Esküvő a temetőben.

Miskolcról írják nekünk: A múlt héten többen jelentek meg a miskolci orth. izr. hitközség elnökének, dr. Halmos Gézánál, gyűjtőívet prezentáltak neki és annak körözéséhez a hitközség engedélyét kérték. A gyűjtés célja egy szegény házaspár kiházasítása volt, melynek esküvője a járványra való tekintettel régi zsidó szokás szerint a temetőben lenne tartandó. Mielőtt az elnök beleegyezett a gyűjtésbe, a főrabbihoz Austerlitz Sámuelhez fordult, aki következőkben informálta őt e szokás mibenlétéről: „Ősrégi zsidó szokás, járvány idején a temetőben, a síroktól távol, szabad helyen esküvőt tartani, ez nem babonaság, aminthogy a zsidó vallás szertartásaiban és szokásaiban ilyet nem találni. A hithű zsidó ezzel Istenben vetett határtalan bizalmát fejezi ki, tanújelét adja optimisztikus érzelmeinek, amidőn esküvőt rendez a temetőben, mintegy kifejezésre juttatva: íme dacára a járványnak Istenben vetett bizalmunk nem ingott meg, meg vagyunk győződve Isten jóságáról, irgalmáról és gondviseléséről, aki nem engedheti, hogy az emberiség kipusztuljon. Ez a szokás még egy célt van hivatva szolgálni. Tudvalevő ugyanis, hogy a csüggedés, a félelem az ember egészségét megtámadja, aláássa és nagyban hozzájárul a beteg állapotának rosszabbodásához: az esküvővel azt fejezi ki a vallásos zsidó, hogy az embereknek nem szabad csüggednie, íme látjátok emberek, mi a legnagyobb járvány idején esküvőt tartunk a halottak közelében a temetőben, nem félünk. Emberek, ti se féljetek és ne csüggedjetek, él az isten, ő velük van