Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

SZABÓMIHÁLY GIZELLA ARANY A. LÁSZLÓ KÉTNYELVŰSÉG-FELFOGÁSA A MAI NYELVTUDOMÁNY TÜKRÉBEN1

1. Kötetünket egy tudománytörténetileg alapvető jelentőségű tanulmánnyal indítjuk: tudtommal ugyanis szlovákiai magyar viszonylatban Arany A. László írása az első és évtizedekig az egyetlen olyan nyelvészeti munka, mely a kétnyelvűség problémakörét tudományos igénnyel és tárgyilagosan közelíti meg. A tanulmány szerepeltetése e kötetben ugyanakkor némiképp félrevezető: azt sugallja, mintha a mai szlovákiai kétnyelvűségi kutatások kapcsolódnának Arany A. László említett tanulmányához, netán azt folytatnák. Arany A. László gondolatai és a jelenlegi kétnyelvűségi kutatások (és az elmélet) ugyan számos ponton érintkeznek egymással, ám e jelentős nyelvészünk szóban forgó műve a legutóbbi időkig gyakorlatilag ismeretlen volt a szakemberek, így a szlovákiai magyar nyelvészek körében is.1 2 3

Arany A. László tanulmánya ma is gondolatébresztő írás, mind nyelvészed, mind pedig pszichológiai megközelítésből számos izgalmas kérdést vet fel, ezek érdemben való tárgyalása azonban túl messzire vezetne, itt tehát csak arra vállalkozom, hogy Zeman László magyar fordítását felhasználva kísérletet tegyek a szöveg néhány, általam fontosnak tartott részletének értelmezésére és kommentálására.2

2. Az Arany A. László által idézett szakirodalom felületes elolvasása után olyan benyomás támadhat bennünk, hogy ez a tanulmány is az olyan nagyszámú kompilátum egyike, melyben a szerző mások megállapításainak összefoglalására szorítkozik, hiszen példáit is - a szlovákiai magyar egyetemi hallgatóktól származókat kivéve — a szakirodalomból (Oberpfalcer, Novák, Jakobson stb.) veszi. A tanulmány újszerűségét, a „minőségi ugrást” azonban az adja, ahogyan Arany A. László az idézett szakirodalom megállapításait a kétnyelvűségre vonatkoztatja, illetve ahogyan a diakrón és a szinkrón szemléletet összekapcsolja.

Oberpfalcer (1931, 354, 358), Novák (pl. 1933, 26), de a többi hivatkozott szerző is említést tesz arról, hogy a szomszédos népek nyelve hat egymásra, azt azonban egyikük sem mondja ki, hogy a leírt nyelvi változások feltétele a kétnyelvű egyén, a kétnyelvű közösség.

1 1993-ban Arany A. László születésének századik évfordulóján a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága emlékülést szervezett, melyen Arany A. László kétnyelvűség-koncepciója a mai ludoinány tükrében címmel tartottam előadást (az előadás szövege az Anyanyelvi Füzetek első számában jelent meg). Jelen írásom az említett előadás alapján készült, annak lényeges pontokkal kibővített, alapvetően átdolgozott továbbfejlesztése.

2 A szöveg első magyar változatának megjelenéséig (Svoboda Róbert fordításában, Regio, I, 1990, 1, 96-111 ) tudtommal csak Sulán Béla (1963, 5) tesz említést Arany A. László e tanulmányáról.

3 Jegyzetében a fordító is szól a tömör, formulaszerű megfogalmazásokról, melyek — az ismétlések és visszautalások ellenére - olykor meglehetősen nehezen értelmezhetővé teszik a szöveget. Ezért voltam kénytelen számos esetben az „úgy tűnik, mintha", „talán”, „lehet, hogy”-féle óvatos(kodő) fogalmazásmódot választani.

499