Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SÁNDOR ELEONÓRA Szalatnai is ilyen. Én Szalatnainak két feljelentéséről biztosan tudok. Először még a háború alatt jelentette fel Arany A. Lászlót, a másikat pedig a háború után Novomeskýhez írt egyik levele tartalmazza. Ebben szó szerint az áll: hogy létezik az, hogy olyan ember, mint Arany, még szabadlábon van... Ez a levél megvan Magyarországon is, hiszen amikor a Novomeský-anyagot kikérték, abban benne volt.- Ugyanakkor Szalatnai Novomeský révén sok embert meg is mentett.- De amikor felszólították, nevezzen meg hét embert, akit levesznek a kitelepítendők listájáról, ő ezt megtette, s ez aljas dolog volt. Véleményem szerint Esterházyt a sarlósok az orránál fogva vezették. Egyébként hogyan juthatott volna eszébe olyan képtelenség, hogy elmegy Husákhoz, és neki próbálja elmagyarázni, hogy mi a helyzet. Az pedig megnyom egy gombot, és Esterházyt letartóztatják. Vagyis Esterházy abban az időben úgy érezte, hogy biztos a pozíciója, az itteni magyarságnak továbbra is ő a vezetője, ezt gondolta teljesen naivan. Nekem pedig az a gyanúm, hogy aki kétszer feljelentő volt, az lehetett harmadszor is.- Térjünk vissza Aranyhoz! Az ő esetében az ún. népiekhez való tartozás politikai irányultságot jelentett? Hiszen tudományos munkássága egyáltalán nem illik bele a „ne'piekről" kialakított képbe.- Arany részéről ez elsősorban szakmai kapcsolat volt, a nyelvjárási szótárakat előkészítő munkába kapcsolódott bele. Tény, hogy Arany nem szerette a „balosokat”. De a börtönben, ahol találkozott Esterházyval, jól megértették egymást. Lipótváron megegyeztek abban, hogy ha kikerülnek a börtönből, együtt fognak dolgozni. Ez áll Arany végrendeletében is. Mi ehhez a megegyezéshez tartjuk magunkat, amikor nem beszélünk Esterházy baloldali kapcsolatairól. S mi végigcsináltuk azt is, amit Esterházy lánya sem mert, számomra érthetetlen okból: én hivatalosan, az ügyészségen kértem Esterházy rehabilitációját. Esterházy biztosan nem volt kommunista, de fasiszta sem: ő Nyugatbarát politikus volt. És ez a lényeg.- Gyula bácsi szavaiban mintha keserűség is érzó'dnék.- Készítettünk Antall kormányfő számára egy memorandumot a 80-as évek végén, ahol kifejtettük az álláspontunkat a kitelepítésekkel, a lakosságcserével, a hadifoglyokkal kapcsolatban. Megírtuk azt is, hogy mi úgy látjuk, az 1964-es Csorba-tói egyezmény nagy kárt okozott a kitelepítetteknek. Két év után jött írásbeli válasz - olyan, hogy szégyellem megmutatni másoknak. Magyarországon is ugyanolyan emberek futnak a politikában, mint a Szabó, Dobos, ugyanilyenek. (Megtalálható: Fórum Kisebbségkutató Intézet) 498