Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

KRAUSZ ZOLTÁN MÁR VÁRTALAK... A Cseh-érchegység egyik déli nyúlványának nyergén sötét fenyvesekkel szegélyezve áll egy csodálatosan szép kolostor, a Havasi Szűzmária kolostora. Tőle néhány száz méterre egy pa­rányi szoba asztalánál analizál egy Rembrandt-reprodukciót, a Vertumnus és Pomonál dr. Arany László, vagy ahogy otthon hívtuk őt, Berci. Még ma is élményt jelentenek számom­ra ezek a festményanalízisek. Pauer Ákos magyar filozófus Logika című művét magyarázta nekem részletesen. Pauer Ákos munkáit tovább fejlesztette. Sajnos nem tudom, hogy jegy­zetei megmaradtak-e. Csak a sínen való kolompolás ébresztett minket a valóságba... A valóság...? Sorakozó a Marianka tábor fő utcáján. Az őrség naponta háromszor győződött meg, hogy nem szö­kő tt-e meg valaki. Két kilométerre volt az Éva akna, ahova dolgozni jártunk, uránszurokércet bányászni. Ez egy új bánya volt. A gránit alap 700 méter mélyen volt, alatta már nem volt található szű­rökére. A bányászok 70%-a rab - politikai fogoly volt. A civilek alkalmi brigádosok voltak, és csak nagyon kis százalékban igazi ércbányászok. Itt a Szudéta-vidéken hozott össze minket tartósabban a sors. Csehországi Szibériának hívtuk ezt a számunkra kietlen tájat. A hegyoldalakon elvadult füves réteken kirabolt tanyák falai meredeztek. Még az ablakok és a tetők is vándorolni mentek a könyörtelen rablók nyo­mában. Apokaliptikus képek sora maradt meg bennem... Egy kis völgy lejtős oldalán volt a Marianka nevű barakktábor dupla, magas szögesdrót kerítéssel körülvéve. A kapu mellett volt a parancsnoki barakk, abban volt elhelyezve az úgynevezett kultúrterem és a borbélymű­hely. Itt szappanozták magukat a rabok, és utána egy ügyes, állandóan csevegő figaró „nyúz­ta” meg az embereket. (...) Itt pamacsoltam magam, amikor a kapu elé érkezett egy rabszál­lító autóbusz. Az újonnan érkezett rabok a kapunál felsorakoztak, és közöttük ott állt vastag szemüvegével Berci. Nagyon meglepődött, amikor hozzá mentem, és azt mondtam neki, hogy már régen vártam ide érkezését - nem ismert meg, hiszen vastag hab fedte arcomat. A tábor nyomasztó hatású volt. Az alsó végén, a konyha közelében egy öt-hat méter ma­gas csonthalmaz volt főleg tehénkoponyából. Ez a csonthegy fehéren világított, mert kiszív­ta a nap, és érdekesség kedvéért ennek a tetején szokta a borbély a testeket szőrteleníteni bo­rotvával, a teljesen meztelenre vetkőztetett rabokat. Azt hiszem, hogy ez díjnyertes kép le­hetne akármilyen fotókiállításon. Bercit nem sorolták be szemüvege miatt bányásznak, annál sokkal rosszabb helyre ke­rült, a szurokérc válogatásához. Automata szortírozta a radioaktív anyagot és a péreget. A feladat az volt, hogy ha az anyag lefakadt, a munkásnak közbe kellett avatkoznia. A tragé­dia az volt, hogy állandó erős sugárzásnak volt kitéve az ott dolgozó. Ilyen helyen dolgozott Berci. A következményeknek is tudatában volt, csak az akaraterő, a remény és az imádság hosszabbította meg az életét. 489

Next

/
Thumbnails
Contents