Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KRAUSZ ZOLTÁN Erős hitű vallásos ember volt, hiszen mindennapi olvasmánya volt a brevárium. Nem helyeselte a nemzeti nyelvű miséket és más újításokat. Egyéni filozófiája is erős klasszikus katolikus alapokon nyugodott. Ő kapta a legtöbbet közülünk. Nyolc évet. Talán mert ő volt a legidősebb, vagy azért, mert neki volt a legmagasabb műveltsége. Pedig az ítélet is elismeri, hogy egyedül volt a csoportban, aki ellenezte a röplapok gyártását. Szakavatott jogászok szerint ez volt az egyetlen tettünk, ami pénzbírsággal büntethető lett volna, mert a jogtiprás elleni tiltakozásunk nem volt büntethető, sem az, hogy a nélkülöző idős magyaroknak segélyeket juttatott el a csoport. Az, hogy tanácsot kértünk Mindszenty hercegprímástól, Ravasz László és Ordas vezérpüspöktől, magyarországi politikusoktól és közéleti személyiségektől, nem ütközik az államvédelmi törvénybe. Ezért is részesültünk mindnyájan rehabilitációban 1990. szeptember 12-én a Kassai Kerületi Bíróság döntése alapján. Dr. Arany László, Restály Mihály, Hentz Zoltán, Varró István, Vízvári László - mindnyájan már halottak. A csoportból élnek még: Mészáros Gyula, Lipcsey Gyula, Hajdú László és Krausz Zoltán. (Elhangzott Kolonban [Kolíňany] 1993. június 29-én, az Arany Adalbert László-emlékünnepségen.) (Megjelent: Ambrus Ferenc [szert]: A Pákh Albert Társaság Évkönyve 1993-1994. Rozsnyó, 1994, 53-54.) Krausz Zoltán megkoszorúzza Arany emléktábláját Kolonban a tábla avatásakor 1993-ban 490
