Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
MOTESIKY ÁRPÁD Arany tanár úr vállalta a kisebbségi sorsot, a szlovenszkói magyar tudomány szervezését, pedig nyugodtan távozhatott volna Pozsonyból, hiszen szülőföldjét és Rozsnyót Magyarországhoz csatolták. Sajnos Arany tudományos pályája derékba tört, a háború, majd a börtön állította meg. Szabadulása után. 1955-ben sem tudott elhelyezkedni, a rehabilitálást nem kapta meg, hivatását örökre elvették tőle. Szellemi munkát ugyan végzett, hiszen a rozsnyói bányászmúzeum is sokat köszönhet neki, de nyelvészként már csak a halála előtti évben, a magyar nyelvészek kongresszusán tudott bemutatkozni egy rövidke előadással. 1967-ben meghalt. A korabeli lapok közül az Új Szóban Tóth Ferenc - Emlékezés dr. Arany A. Lászlóra - búcsúztatta, majd 1968-ban az irodalmi Szemle 1. számában Sima Ferenc - Megemlékezés Arany A. Lászlóról - méltatta tudományos munkásságát. Dr. Turczel Lajos a Tanulmányok és emlékezések című könyvében (Madách, 1987) tesz említést: „A falusi magyarság körében néprajzi gyűjtéseket is végeztek, és ezek anyagából két könyv meg is jelent (Arany A. László: A szlovákiai magyarság néprajza, 1941; Putz Éva: À kolonyi lágzi, 1943).” A fenti sorok egyébként még napvilágot láttak az 1988-ban kiadott (Madách Kiadó) Csehszlovákiai magyar esszéírók 1948-1988 című kötetben is. Arany A. László nevével többszörösen és munkásságával elmélyültebben Putz Éva: A kolonyi lágzi című könyvének utószavában találkozhatunk, ami nem véletlen, hiszen az öszszefoglalót a koloni illetőségű Sándor Eleonóra írta körültekintéssel. Arany A. László mondhatnánk főműve: Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere (1944) a háborús zűrzavarban mindössze negyven példányban került ki a nyomdából. Sajnos, mintha a föld nyelte volna el a köteteket. Vörös tanár úr szerint sem a nyitrai főiskolán, sem a Komenský Egyetemen nem lelhető fel egyetlen kötet sem. Csupán Budapesten, az MTA könyvtárában őriznek egyetlen példányt. A könyv újonnani kiadása időszerű lenne, hogy ne csak az amerikaiak dicsekedhessenek a könyvvel, mivel Amerikában, mint köztudott, angol nyelven megjelent... Az emléktábla-avatás ünnepségéhez tartozott a gimesi iskolások, népviseletbe öltözött lányok szép éneke, a hazai asszonykórus műsora. Budai Anna szavalata, és két szép Kodolányi-verssel köszöntötte a jelenlevőket a rozsnyói vendég Krauszné Mihályi Mária. Koszorút helyeztek el a tudós emléktáblájánál volt tanítványai - Balkó István, a falu polgármestere, valamint Fazekas József, Sándor János és Fülöp Vince. A délutáni emlékülést dr. Alabán Ferenc docens nyitotta meg, előadást tartott Szabómihály Gizella: Arany A. László kétnyelvűség-koncepciója a mai tudomány törekvései címmel. Utána Király Péter, Vörös Ottó, Teleki Tiborné, Krausz Zoltán és Ambrus Ferenc előadása következett. Utolsóként Sándor Anna: A koloni nyelvjárás változásai Arany A. László gyűjtése óta címmel tartotta meg előadását, amelyből megtudtuk, hogy a háború utáni években több mint százötvenen szereztek középiskolai végzettséget, és húsznál több a főiskolai műveltségű emberek száma Kolonban. Lényegében a fő-, illetve a középiskolát végzettek a köznyelvet beszélik, de odahaza, családi vagy baráti körben a koloni nyelvjárás dominál. így vannak ezzel azok is, akik nem Kolonban, hanem tovább, akár a Csallóközben éljenek, de a szülőházban megtanult anyanyelvet sosem felejtik el... A bensőséges Arany A. László emlékünnepséget figyelemmel kísérte Sterczel Elemér, aki jelenleg az Esterházy János emlékbizottság elnöki tisztségét tölti be Budapesten, és örömmel nyilatkozta, hogy a Zoboralján a magyar nép kegyelettel emlékezik nagyjaira, a tudományok művelőjére, Arany A. Lászlóra és a politikus főnemesre Esterházy János grófra. (Megjelent: A Hét, 1993. 31. sz. 4.) 486
