Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SÁNDOR ANNA EMLÉKTÁBLA-AVATÁS ARANY A. LÁSZLÓ TISZTELETÉRE A 20. század több jeles magyar egyéniségéről elmondhatjuk, hogy koruknál fogva még köztünk lehetnének, de a század politikai viharainak következtében idő előtt, fiatalon távoztak el közülünk. Arany A. László pedagógus-nyelvtudós is közéjük tartozik, akinek már csupán az emléke előtt tiszteleghetünk. Bár számunkra ez is öröm, hiszen Szlovákiában néhány éve még a nyilvános emlékezés lehetősége sem adatott meg nekünk. Bűnéül azt rótták fel, hogy 1945 után is igazi értelmiségiként viselkedett, mert társaival együtt az akkor üldözött csehszlovákiai magyarok védelmére kelt, s ezért 1949-ben államellenes összeesküvés vádjával pert indítottak ellene. Fővádlottként 1949 szilveszterén társai közül a legsúlyosabb, 8 évre terjedő börtönbüntetést kapott. Jóllehet emberi méltóságát még a jáchymovi uránbánya megalázott rabjaként sem veszítette el, de testét megtörte az uránszurokérc válogatása közben szerzett halálos betegsége, lelkét pedig az viselte meg, hogy szabadulása után hivatásának gyakorlását is lehetetlenné tették: végleg megfosztották tanári állásától. Az 1967-ben bekövetkezett halálával ért véget tragikus emberi sorsa, és derékbe tört tudósi pályája. Pedig milyen ígéretesen indult e pálya! Már 1936-ban huszonhét évesen a pozsonyi Komenský Egyetem Dialektológiai Intézetének vezetője lett, s hozzáfogott a szlovákiai magyar nyelvjárások kutatásának megszervezéséhez. A nép nyelvének és hagyományainak gyűjtésével kapcsolatban ugyanazt vallotta, mint Kodály Zoltán: „Új nevelés kell: nép- és országismeret, de nem könyvből, hanem szemléletből... Odamenni, látni, hallani.” Bár a gyűjtést megnehezítették a háborús események, de még így is eredményes munkát végzett. 1940 és 1943 között Kolonban és a többi zoboralji faluban gyűjtött, s olyan közvetlen kapcsolatot teremtett e falvak lakosságával, hogy az idősebbek még ma is Arany Tanár Úrként emlegetik. 1944-ben megszületett a koloni gyűjtés anyagát feldolgozó műve, a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere, de a háború viszontagságai között csak 40 példány maradt belőle. Értékmentő munkája azonban így is ismertté tette Kolon község nevét, s ezért a falu lakossága, Arany A. László tanítványai és barátai 1993. júniusában emléktábla-avatással fejezték ki a tudós pedagógus iránt érzett tiszteletüket. A bensőséges ünnepségen részt vett Stelczer Elemér, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke is. Az emléktábla-avatást tudományos ülés követte, melyet a nyitrai Hungarisztikai Tanszék vezetője, dr. Alabán Ferenc, docens nyitott meg. Arany A. László tudományos munkásságáról Király Péter Budapestről, Vörös Ottó Szombathelyről és Szabómihály Gizella tartott előadást. A fogságban együtt eltöltött évekről sorstársai, az azóta elhunyt Krausz Zoltán és Lipcsey Gyula vallottak meghatóan, Rozsnyóhoz fűződő kapcsolatát Ambrus Ferenc ismertette. Teleki Tiborné (Nyitra) Arany A. László kutatási területének, Zoboralja földrajzi neveinek hangtani vonatkozásairól beszélt, Sándor Anna (Nyitra) pedig a koloni nyelvjárásban Arany A László gyűjtése óta végbemenő változásokat vette szemügyre. 487
