Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KIRÁLY PÉTER zéseivel ellátta. A néprajzi jellegű kutatásaimnak azonban ezzel vége is szakadt, ugyanis időközben a nyelvészet mellett kötöttem ki. Arany A. László tervei közt szerepelt a szlovákiai magyarok néprajzi anyagának az öszszegyűjtése és feldolgozása. Erről vall A szlovákiai magyarság néprajza című kis tanulmánya, amely 1941-ben és 1942-ben is napvilágot látott.1 2 Ez a rövid írás azonban még nem az eredményekről számol be, hanem problémafelvetést tartalmaz, és a kutatási módszer kérdését vázolja fel. A néprajzi tárgyú kutatások gyöngyszeme Putz Éva À kolonyi lágzi című munkája,3 amellyel a szerző Kolon számára a magyar néprajzi irodalomban méltó helyet biztosított. Gróf Csáky Mihály a kötet előszavában az alábbiakat írja: „Az e kötettel meginduló népiségkutató sorozatunk szorgos ifjú kezek munkája. Az elmúlt negyed század reménytelennek látszó világában új nemzedék serdült fel, mely ösztönösen nyúlt a nemzeti értékek felé, hogy a körülötte dúló zűrzavarból kivezető utat találjon. Ezt az utat a szigorú közösségi törvények közt élő magyar faluban találta meg...” (i. m. 6). Putz Éva fiatal, lelkes és tehetséges kutató volt, Arany A. Lászlónak egyik ígéretes tanítványa. A mester, Arany A. László sokat foglalkozott a tanítvány szakmai fejlődésével, megismertette a nyelvjárási fonetikai lejegyzési móddal, bevezette őt a modem strukturális szemléletbe, amiről a könyv „A színjátékalkat jelszerűsége, rendszere és működési törvénye” című fejezete is tanúskodik (i. m. 13-17). Tragikus, hogy ez a fiatal tehetség ily korán elköltözött az élők sorából. Arany A. László mindenekelőtt nyelvész volt. 1937-ben a pozsonyi Szlovák Egyetem Bölcsészeti Kara Magyar Szemináriumának hallgatói elfogadták a magyar nyelvjáráskutatás megindítására előterjesztett tervezetet. Ennek kidolgozásában Arany A. Lászlónak volt vezető szerepe (vö. Zpráva o činnosti4). A tervbe vett kutatásokat Václav Vážny professzor, a Szlovák Nyelvatlasz munkálatainak vezetője is támogatta.5 6 1939-1940-ben megjelent Arany A. Lászlónak a kétnyelvűséggel foglalkozó tanulmánya, Psychologické základy javov bi lingvistických,6 amely napjainkig egyik nemzetközileg ismert munkája. A két- és többnyelvűség ugyanis ma is időszerű és élő probléma, mivel ez a nyelvi változások megindításának egyik fontos forrása. Ehhez kapcsolódva Arany A. László figyelmet szentelt a szlovákban meglévő magyar nyelvi hatásoknak. Bölcsészdoktori értekezését is ebből a témakörből védte meg (Maďarské jazykové vplyvy v západoslovenských nárečiach, 1938)7, és összeállította a Kérdőívet a ma-1. Király Péter: Adatok Hardicsa néprajzához. Néprajzi Látóhatár, I, 1992, 143-147. 2. Arany Albert László: A szlovákiai magyarság néprajza. Pozsony, 1941, Szlovákiai Magyar Művelődési Könyvtár. Szerk. Esterházy János és Aixinger László. Kiadja a Toldy Kör. - Lásd még A szlovákiai magyarság élete. Budapest, Atheneum, 1942 című tanulmánykötetben, 181-193. Lásd Arany A. L.: Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba. Pozsony, 1944, 35, 169. Megjelent a Szlovákiai Magyar Közlemények 3. köteteként. 3. Putz Éva: À kolonyi lTMgzi. Pozsony, 1943, 1-135 + I-XXIV tábla és kotta. Megjelent a Szlovákiai Magyar Közlemények 1. köteteként. 4. Arany A. László: Zpráva o činnosti Maďarskej komisie a členov Maďarského seminára. In Carpatica, 1939. Lásd Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba. Pozsony, 1944, 1-190. Megjelent a Szlovákiai Magyar Közlemények 3. köteteként. 29, 169. 5. Arany A. László: Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. I. m. 28-29. 6. Arany A. László: Psychologické základy javov bilingvistických. Linguistica Slovaca, I—II. 1939-40, 39-52. 474
