Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KIRÁLY PETER ARANY A. LÁSZLÓ TUDOMÁNYOS TÖREKVÉSEI Engedjék meg, hogy emlékező soraimat azzal kezdjem, hogy mikor és miként ismerkedtem meg Arany A. Lászlóval. Egyetemi tanulmányaimat az 1937/3 8-as akadémiai évben kezdtem el Prágában a Károly Egyetem magyar-cseh szakán. 1938 szeptemberében azonban már háborús hírek kaptak szárnyra, s ezért a szlovenszkói és a ruszinszkói egyetemi hallgatók többsége - köztük én is - elhagyta Prágát. így kerültem Pozsonyba, ahol a magyar-szlovák szakra iratkoztam be. Harmadéves koromban az a megtiszteltetés ért, hogy Ján Bakos és Štefan Jančovič professzorok a Magyar Szeminárium könyvtári teendőinek ellátásával bíztak meg. E munkához hozzátartozott a kikölcsönzött könyvek visszaigénylése. Ennek kapcsán rábukkantam Arany A. László nevére, akinél több könyv volt kint, olyan is, amelyet már mások is ki szerettek volna kölcsönözni. Arany A. László végre bejött a könyvtárba, s ekkor találkoztam vele először. Akkor még nem sejtettem, hogy ezt a találkozást a továbbiak fogják követni, s hogy Arany A. Lászlóban kitűnő szakmai mentorra és nagyszerű barátra lelek. Igaz, a mi személyes ismeretségünk nagyon rövid ideig tartott, mivel 1942. október 1-jén behívtak katonának, s ezért csak a háború után találkoztam vele néhány alkalommal. Ennek az a magyarázata, hogy mivel édesapám nagykunsági, karcagi születésű volt, hazatértem őseim földjére, hogy ott állást találjak magamnak. Budapesten azonban még nem jártam, a várost nem ismertem. Ekkor Arany A. László sietett segítségemre, aki dr. Vargha László néprajzoshoz, a Magyar Néprajzi Múzeum későbbi igazgatójához irányított, kérve őt, hogy néhány napig nála lakhassam, amíg Budapesten munkát keresek. Álláshoz végül is Kniezsa István szlavista professzor támogatásával jutottam, s az Országos Széchényi Könyvtárban kaptam szerződést. Mit köszönhetek Arany A. Lászlónak? Mindenekelőtt azt, hogy bevezetett a tudományos gondolkodásba, megismertette velem a kutatómunka szépségét, továbbá hogy az új módszerek elsajátítására és az addig ismeretlen nyelvi anyagok feltárására buzdított. Arany A. Lászlónak köszönhetem első fiatalkori írásom megszületését, amely Adatok Hardicsa néprajzához címmel jelent meg (1992-ben). Az alábbiakban ebből idézek egy részletet: „A dolgozatot a pozsonyi egyetem negyedéves magyar-szlovák szakos hallgatójaként Arany Albert László nyelvész ösztönzésére 1941 elején írtam. Arany A. László ugyanis maga köré gyűjtötte azokat a magyar fiatalokat, akik a magyar nyelvjárások és néprajz iránt érdeklődtek, részükre előadásokat tartott, majd a szakmai előkészítést gyakorlati terepmunka követte. így jutottunk el a Nyitra vidéki magyar lakosságú Gerencsér (Nitr. Hrnčiarovce), Pográny (Pohranice), Csitár (S titáre), Kolon (Kolíňany), Zsére (Zirany) és más községekbe, valamint a Pozsony (Bratislava) melletti ugyancsak magyar Püspökibe (Podunajské Biskupice). Emellett ana is buzdított, hogy saját magunk is végezzünk helyszíni gyűjtéseket.”1 Ezt a kis dolgozatot annak idején Arany A. László is átolvasta, és megjegy473
