Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

VOROS OTTO ARANY A. LÁSZLÓ CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR NYELVÉSZ MUNKÁSSÁGÁRÓL

1. Amikor a kongresszus szervezőbizottságának felhívását megkaptam, és a témát választottam, az motivált, hogy mint Nyitrán dolgozó embernek talán kötelességem is, hogy utánajárjak, milyen nyelvtudományi munka folyhatott a harmincas évekre lassan felocsúdó szlovákiai magyar pedagógus értelmiség körében. Az adatgyűjtés során kirajzolódott, hogy Arany A. László, akit a szakmai közvélemény egyetlen munkája, a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (Pozsony, 1944, második kiadás: The Phonologiical System of Hungarian Dialect. Bloomington, Indiana University, 1967) című munkája alapján ismer, az az egyéniség volt, aki érdemes arra, hogy tanulmányozzuk munkásságát.

A jelen keretek között nem vállaikozhatom arra, hogy itt teljes életrajzát és munkásságát részletesen tárgyaljam, ezért a Kolon nyelvjárásában és kéziratos hagyatékában fellelt tudományos megállapításait érintve fó'ként nyelvjárásgyűjtést szervező munkásságát részletezem. Hiteles életrajzi dokumentumokhoz eddig nem jutottam, ezért ezeket az adatokat itt most mellőznöm kell. Munkámat azzal akartam kezdeni, hogy felkeresem körének még élő tagjait, ismerőseit, akik a mai szlovákiai kulturális életben is jelentős szerepet töltenek be. Próbálkozásom kudarcot vallott, mert, bár a segítséget senki sem tagadta meg kereken, de maga helyett mást ajánlott, hogy ő biztosan többet tud segíteni. Amikor a kör bezárult, egy falusi szekrényben rábukkantam kéziratai és dokumentumai egy részére. Megtaláltam azt a barátját, akihez halála napjáig bizalommal volt. Ezen az úton mondok köszönetét Lipcsey Gyulának önzetlen segítségéért. A hallgatás oka bizonyára Arany tragikus utolsó éveiben keresendő.

2. Arany A. László Rozsnyón született, édesapja korán meghalt, édesanyja másodszor is férjhez ment. Iskolái elvégzése után Pozsonyban élt. Kezdetben a magyar gimnáziumban tanított, majd a Szlovák Egyetemen (ma Komenský). 1937-től részt vett a szlovákiai tudományos életben. A háború után rövid ideig még a szláv tanszéken volt tanársegéd, majd Orlovskýnál könyvkiadással foglalkozott. Itt letartóztatták, mivel a magyarság jogfosztottságáért szót emelt. Egy év vizsgálati fogság után nyolc évre ítélték, ebből hat évet töltött börtönben. Egy ideig Lipótváron tartották, majd megjárta Jáchymov uránbányáját. Szabadulása után testileg és lelkileg megtörve a Mélyépítő Vállalatnál dolgozott. Rákos daganattal operálták, de mintegy egy év múlva, 1965 őszén az emberekbe vetett hitében megrendülve Rozsnyón meghalt. Betegsége idején folytak rehabilitációk a hasonlóan elítéltek körében, de hogy ezt ő is igényelte, azt hátramaradt iratai között a kérvény feladását tanúsító blanketta őrzi csupán.

Nyelvészeti munkásságának írott nyomai 1937-től vannak. Ekkor indul egy falukutató mozgalom Csehszlovákiában is. A Szlovák Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Szemináriumának hallgatói meghallgattak és elfogadtak egy tervet a magyar nyelvjárások kutatásának megindítására. A magyar népnyelvkutató munkára 30 egyetemista jelentkezett.

464