Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
ARANY A. LÁSZLÓ CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR NYELVÉSZ MUNKÁSSÁGÁRÓL Václav Vážny egyetemi tanár, a szlovák nyelvatlasz akkori munkálatainak vezetője segítségére volt a mozgalomnak, és a Magyar Szeminárium és a Šafárik Tudományos Társaság keretében lehetővé tette a Magyar Nyelvészeti Bizottság megalakulását, és így a kutatás hivatalos engedélyezését is. Célul tűzték ki egy magyar nyelvatlasz munkálatainak előkészítését is. Erre a célra még 1937-ben elkészült két kérdőív. Feltehetően Arany A. László munkája. A Kérdőív I. 9 lapos és 2000 kérdést tartalmaz, a Kérdőív II. 8 lapos. Itt a kérdések számáról nincs adatom. A szlovák tudományossággal kialakult jó viszonyát jelzi, hogy ugyancsak 1937-ben egy sokszorosított kérdőívet készít a szlovák nyelvjáráskutatók számára. (Dialektologické dotazníky pre Slovensko č, 2, Bratislava, 1937.) A kérdőív 1200 kérdést tartalmaz 36 lapon a szlovák nyelvjárások magyar elemeiről. Segítségével 50 000-es cédulakatalógus készült. Termékenységét és lendületét bizonyítja, hogy ekkor ír doktori értekezést is Maďarské jazykové vplyvy v západoslovenských nárečiach címmel (Pozsony, 1937). A magyar nyelvatlasz számára készített kérdőívvel való gyűjtésről nem találtam hiteles dokumentumot. Maguk a kérdőívek eddig nem kerültek elő. Mindössze a szlovák kutatók számára készült kérdőívből találtam lapokat. A nyelvjáráskutató csoport munkáinak egy részét megtaláltam, de a kérdőív körvonalai sem rajzolódnak ki a kész dolgozatokból. Ennek oka talán a kérdőívhez adott használati tanácsban keresendő. Tanulságos e tekintetben Földessy lózsefnéhez Szaláncra írott leveléből egy részlet: „Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyom! Éppen utazom, s ezért mostan lehetőleg röviden írok. Kb. egy hét múlva aztán visszatérek a tárgyhoz. Elősorban tudatom, hogy az egész anyagban öt érdekes esetről kívánok majd kérdezősködni, a többi anyagban semminemű hibát nem találtam. Egyúttal ki kell fejeznem elismerésemet, mert ilyen rövid iskolával bizony a főiskolai hallgatók nem szokták elsajátítani a szükséges helyes szemléletet és módszert. Fölösleges tehát az. öngúny s a szerénykedés. Minden előfeltétele megvan, hogy a vállalt munkát maradéktalanul elvégezze. Most pedig a tárgyra térek. 1. A megküldött anyagot egy-két hét múlva visszaküldöm, hogy mindig keze ügyében legyen, s áttekintése legyen az elvégzett munkában, tovább: a rendszerben. 2. Most már elérkezettnek látom az időt, hogy kérdőívet is küldjék. Nyomatékosan megjegyzem azonban a következőt: a kérdőív csak arra való, hogy figyelmeztesse, mi minden lehet probléma, ami figyelmet érdemel. Azonban sem a feldolgozásban, sem az értelmezésben, sem a sorrendben nem köti. A túlzott ragaszkodás a kérdőív tárgymenetéhez és problémafelsorolásához feleslegesen feltartóztathatna. Olvasgatásuk, sőt ismételt olvasgatásuk azonban nagyon ajánlatos. ” (Pozsony, 1944. jan. 27-én.) Az azonban nem derül ki a megismert forrásokból, hogy a fenti szabadságot csupán a néprajzi tárgyú gyűjtésekre (viselet jeles napok, népszokások) érti, vagy az atlaszok munkálataihoz készített és korábban említett kérdésekre is vonatkoztatja. A népnyelvkutató kör tagjait szókészleti gyűjtésre is ösztönzi. Ennek a munkának is nagy jelentőséget tulajdonít. Ezt bizonyítják a hagyatékból előrülő tájszójegyzékek és egy Földessynének írt másik levél sorai: „ Minden levelében van valami, ami kissé meglep. Szabad tudnom, honnét szerzi az ilyen szakkifejezéseket, minta szószedet? A pozsonyi egyetem magyar főiskolásai ugyanis nem nagyon ismerik e kifejezést, ezért lep meg ekkora szakszerűség Szaláncról. Az is meglep, hogy a szócédulákat nem tartja unalmasnak. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember igazán szere465
