Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KAZMER MIKLÓS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR NYELVJÁRÁSKUTATÁS (...) 1938-tól 1945-ig, amikor a szlovákiai magyar nyelvterület legnagyobb része Magyarországhoz tartozott, a palóc nyelvjárások odakerült részében is igen intenzív feltáró és feldolgozó munka indult meg. Ennek eredményeit - bár publikálásukra Magyarországon és jórészt a háború után került sor - semmiképpen sem rekeszthetjtik ki témakörünkből. Ide sorolásukat nemcsak a területi szempont indokolja, hanem a kutatók személye is: legtöbbje az első köztársaságban végezte vagy kezdte meg egyetemi tanulmányait, s kutató módszerére a prágai, illetőleg pozsonyi fonológiai iskola jelentős hatással volt. (...) 3. Nyelvföldrajzi gyűjtés Századunknak eme legérdekesebb dialektológiai ágában a magyar nyelvterületen öt évtizedig csupán igen szerény kísérletek történtek. Csak a második világháború után sikerült nyelvtudományunk súlyos adósságát letörleszteni: a Magyar Nyelvjárások Atlaszának első három kötete megjelent, a többi megjelenőben van. A mi területünkről három eseményről tudunk számot adni, az első kettő inkább tudománytörténeti értékű, a harmadik azonban már tekintélyes nyelvi anyagot tárt fel a tudomány számára. a) Arany A. László monográfiájában (Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere, 28—29. p.) és a Carpatica 1939. évfolyamában (Správa o činnosti Maďarskej komisie a členov maďarského seminára című közleményében) számol be egy sokat ígérő vállalkozásról. 1937-ben a pozsonyi Szlovák Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szemináriumában „A magyar népnyelvkutató munkára 30 magyar főiskolás jelentkezett. Vážny Vencel egyetemi tanár, a szlovák nyelvatlasz munkálatainak akkori vezetője segítségére volt a mozgalomnak, s az egyetemi Magyar Szeminárium és a Šafarik Tudományos Társaság keretében lehetővé tette egy Magyar Nyelvészeti Bizottság megalakulását... A kutatómunka célja a szlovákiai magyar nyelvjárások szerkezeti vázának megállapítása és a magyar nyelvatlasz munkálatainak előkészítése volt. A munka egységes irányításának biztosítására két kérdőív készült... Egy év munkája hatalmas és értékes anyagot eredményezett [Bárczi értesülése szerint 17 községben végeztek gyűjtést, lásd A magyar nyelvatlasz munkamódszere 19. p.], azonban az ellenőrzésre és feldolgozásra már nem kerülhetett sor... A szlovákiai magyar nyelvjáráskutatás és nyelvatlasz-munkálat 1939-ben elvesztette szervezeti keretét...” Az atlaszhoz kidolgozott kérdőívek elkallódtak, az összegyűjtött anyag hollétéről nincs tudomásunk. A történelem vihara egy sokat ígérő, az egyetemes magyar nyelvtudomány szempontjából is úttörő vállalkozást söpört el. 446
