Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SZÉPE GYÖRGY ni. A fonológia alkalmazása több jó részeredményt hozott, s egyben megmutatta az elméletének, illetőleg alkalmazásának hiányosságait is.” - Maga a kötet még ma is megérdemelne egy alapos recenziót. A kötet rendkívül ökonomikus szerkezetű: általános nyelvészeti és dialektológiai bevezetés után rövid általános és magyar fonológiát ad, s mintegy melléktermékként adja Kolon fonémarendszerének leírását. Munkájában Trubetzkoy Grundzüge der Phonologie (Prága, 1939) című munkája volt legközelebbi példaképe; ezen azonban több ponton túlmutat. Először is Trubetzkoy művét kitűnően tömörítette, mintegy kézikönyvszerűvé tette. Másrészt egyéb szempontok, egyéb szerzők anyaga, különböző kritikai megjegyzések, a magyar nyelvi tények és Kolon fonéma-állaga bevonása által jóval többet, mást adott, mint a bécsi mester. Munkájának külön értéke, hogy magyarul jelent meg, Laziczius Gyula fonológiai bevezetése óta - s azóta is - a legjelentősebb magyar nyelvű fonológiai publikáció. A magyar fonológiai dialektológia területén hosszú ideig a legjelentősebb írás volt, klasszikus fonológiai szempontból ma is az. Szlovák dialektológiai munkásságában a magyar hatások vizsgálata dominált. Erről szólt elkallódott bölcsészdoktori értekezése, valamint egy általa összeállított kérdőív a magyar szótani hatások kutatására: Dialektologické dotazníky pre Slovensko (Bratislava, 1937, 36 sokszorosított ív). - A két nyelv kölcsönhatását nemcsak az érintkező nyelvszerkezetek szintjén vizsgálta, hanem a kétnyelvű felvidéki emberek nyelvi tudatában is. Általános nyelvészeti igényű írása [a francia összefoglalás címét adom meg a szlovák cím helyett]: Fondements psychologiques des phénomènes bilingistiques. Linguistica Slovaca, I—II (1939-40), 39-52. p. — Szintén elméleti és szlovák jelentőségű K porovnávaciemu jazykovému výskumu na Slovensku [Összehasonlító nyelvészeti kutatások Szlovákiában], Jazykovedný S horník, I—II (1946—47), 390-422. p. című tanulmánya. Itt említem meg J. Orlovsky szlovák nyelvésszel társszerzőségben írott művét: Gramatika jazyka slovenského [A szlovák nyelv grammatikája], Bratislava, 1946. 257 lap. A könyv több kiadást is megért. Ez volt az első szlovák strukturális (modem) grammatika, mégpedig rögtön könnyen áttekinthető kézikönyv formájában. 1946-ban ez azt jelentette, hogy a szlovák nyelvtani kutatások Európában a legkedvezőbb keretekben tudnak folytatódni. A mai magyar nyelvrendszer előzményeinek szerkezeti történetéről két írást publikált. Az ősmagyar nyelv szerkezetrendje és érvénytelenítése. In: A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai. Szerk. Imre Samu és Szathmári István. Budapest, 1967, 67-74. p. — A másik: Das System der finnisch-ugrischen und der urmadjarischen Sprache. In Congressus Secundus Internadonalis Fennougristarum Helsingiae habitus 23-28. VIII. 1965. Pars I. Acta Linguistica (Helsinki, 1968), 17-23. p. Arany ezekben a művekben a történeti fonológiát és a nyelvtipológiát együttesen használja föl. Abban különbözik a szokásos történeti, illetőleg történeti-összehasonlító tanulmányoktól, hogy tárgyalása univerzális és pánkronikus keretű. Nem egyetlen nyelv és nem egy nyelvcsalád, hanem az emberi nyelv szükségszerű törvényszerűségei adják kiindulópontját. Ez a megközelítés természetesen kockázatosabb, mint az, amelyik konkrétumokra - és csak azokra - épít; ugyanakkor azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az ideális általános nyelvészet és a kommentáló történeti nyelvészet közti szakadék csak ilyen módon hidalható át. - Arany A. László halála előtti években egy nagy koncepciójú munkán dolgozott ilyen keretben; az UAJb.-beli írása annak I. része volt, a további részekből csak töredékek maradtak fenn. (Itt említem hasonló módszerű, de más tárgyú kéziratát: Az ősszláv nyelv kialakulása, 26 gépelt lap.) 444
