Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
GUNDA BÉLA Díszítőművészetében sok a templomi motívum. Röviden jellemzi a szerző népviseletüket. Felhívja a figyelmet a gyermekjátékokra, a farsangi tananajozásra, sardózásra, virágvasárnapi villőzésre, suhodásra, legényavatásra stb. Egy-egy udvarban gyakran 3-4 ház épül, a konyhaajtó előtt barokkos ízű bolthajtás van. Kemencéjük a koporsó vagy ládaformájú siskó. Zsérén ember formájú kapufélfák állnak. Leírásából úgy látjuk, hogy a pajták részletes tanulmányozást érdemelnének. 3. A harmadik magyar csoporthoz abaúji, zempléni református községeket (Hardicsa, Magyarbőd, Pályin, Szalánc) számítunk. Népdalaik gazdagok és változatosak. Kitűnnek a fafaragásban és szövésben. A síroknál magas gonfák (fejfák) állnak. (Az említett „kabola” nem valószínű, hogy boglyakemence volt, hanem a szobából fűthető kürtös kemence vagy csak füstfogós tűzhely.) A népviseletet elsősorban Magyarbőd őrizte meg a kitli kabáttal, a négy nyüstös forgatott nadrággal, vágott szárú csizmával stb. Reméljük, a füzetnek folytatása lesz. A szerző elméleti elgondolásai, célkitűzései nyomán nagyarányú anyaggyűjtés indul meg, a szlovákiai magyarság egyes néprajzi csoportjainak műveltségével közelebbről megismerkedhetünk. Azok a jellegzetességek, amelyekről a szerző megemlékezik, igen gazdag anyagot sejtetnek. Elengedhetetlenül szükséges lenne, ha a különböző területeken egy-egy falu néprajzi anyagát monográfiaszerűen dolgoznák. Megoldásra várnának egyes kérdések is, mint pl. a népviselet, az építkezés, a földművelés, a kendermunka tanulmányozása, a drámai szokások rendszeres összegyűjtése. Nyitra környékén bizonyára bő anyagot találnának a mesekutatók. Fontos lenne a szlovák és magyar néprajzi érintkezések felderítése (népi cserekereskedelem, a kölcsönös munkavállalás, pásztorkodási kapcsolatok stb.). Mindehhez a munkához a szlovákiai magyar kutatók kezébe kellene adni a felföldi magyarság néprajzi bibliográfiáját, kiadni a szlovákiai viszonyokat szem előtt tartó részletes gyűjtési útmutatót, s megszervezni a szlovákiai magyar néprajzi múzeumot. Szükség volna egy szlovákiai honismertető magyar folyóiratra is. Mindezeket nyomatékkai hangsúlyozzuk, mert szlovák részről friss erővel indult meg az ottani néprajzi kutatás. Példának elég, ha a szlovákok új folyóiratán kívül (lásd Ethnographia, 1941. 1. sz. 78. 1.) csak azt említjük meg, hogy a pozsonyi egyetemen a múlt tanévben a lipcsei egyetem nagyhírű tanára, B. Schier tartotta a néprajzi előadásokat. (Megjelent: Ethnographia, 52, 1941, 155-156.) 438
