Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

TOTH FERENC EMLÉKEZÉS DR. ARANY A. LÁSZLÓRA

Igen sokat vesztettünk a nemrég elhunyt Arany A. Lászlóban. Bátran elmondhatjuk, hogy a szlovákiai ifjú tanámemzedék közt ő volt a legkiválóbb és legtágabb látókörű magyar nyelvészünk. Jellemének legszembeöltőbb vonása volt a rajongó, önfeláldozó tudományszeretet. Középiskolai tanulmányait a rozsnyói gimnáziumban végezte, majd a bratislavai Komenský Egyetemen a magyar és szlovák nyelvből, valamint bölcsészeiből tanári oklevelet és doktori fokozatot nyert - kitűnő eredménnyel. Doktori értekezésének a címe: „Magyar nyelvi hatások nyugat-szlovákiai szlovák nyelvjárásokban”. Vážny egyetemi tanár segítségével és a Šafárik Tudományos Társaság támogatásával megszervezte a Magyar Nyelvészeti Bizottságot. A kutatómunka célja volt: a szlovákiai magyar nyelvjárások szerkezeti vázának megállapítása és a magyar nyelvatlasz munkálatainak előkészítése.

Azonban nemcsak a magyar népnyelvnek volt buzgó kutatója, hanem egyúttal a magyar nép élete szépségeinek rajongó kincshalászója is. Minden népi - akár nyelvi, akár néprajzi jellegű - kedves volt előtte, és szeretettel tanulmányozta. Erről tanúskodik a Szlovákiai magyarság néprajza c. kis füzete, amelyről a budapesti Etnográfia című folyóirat is elismeréssel emlékezett meg. Hogy milyen tág körű volt az érdeklődése, mutatja a Linguistica Slovaca című gyűjteményes munka 1939-1940. évfolyamában megjelent francia nyelvű értekezése a bilingvizmusról (Kétnyelvűség a nyelvtudatban). Kutatómunkáját akkor is folytatta, amikor a Szlovák Akadémiába helyezték át mint tudományos kutatót.

Ám rövid életének legjelentősebb és legterjedelmesebb műve a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (Bratislava, 1944). Sajnos az első kiadásnak több íve a háborúban megsemmisült, s annak idején mindössze csak 40 teljes példánya maradt meg. Ezért 1967-ben a bloomingtoni (USA) Indiana Egyetemnek „Uralic and Altaic Series” sorozatában „The Phonological System of a Hungarian Dialect” címmel nyomtatták ki. Kolon nyelvjárásának ebben a teljes leírásban Arany a fonológia alaptételeinek érvényességét és alkalmazásának gyakorlati értékét kívánta megalapítani.

Ebben az évben két teljes értekezése jelent meg (úgyszólván halála küszöbén), bizonyságául lelki erejének és tárgyszeretetének. Az egyikben (megjelent a budapesti Nyelvtudományi Közlemények ez idei évfolyamában) Trubeckojnak, a nagy orosz nyelvtudósnak fonológiai elveit bírálja lélektani és logikai szempontból. Ebben a jeles orosz nyelvész érdemeinek elismerése mellett kifogásolja annak pusztán a lélektanra alapított fonológiai alapfogalmait. A másik ez évi (egyben utolsó) értekezésének a címe: Axiomatische Probleme der Phonologie. Ezt az értekezést a fonológusok bécsi nemzetközi tanácskozásán olvasta fel.

Rövid élete ellenére sem élt hiába, mert ránk hagyta becses örökségül követésre méltó nemes példamutatását, baráti szavainak őszinte hangját, áldozatos, önzetlen életének felemelő emlékét. Barátai és egykori tanítványai szeretettel őrzik az emlékét.

(Megjelent: Új Szó, 1967. november 14.)

439