Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA A „lánc” (Kette) kétoldalúan, egyértelműen meghatározott tranzitív aszimmetrikus viszony, a sorszerűségnek egyik esete: a sorozat. Ilyen pl. a természetes egész számok sorozata. Az alapviszony és konverziója segítségével minden tagja minden tagtól mindkét irányban elérhető. Külön esete a láncnak, ha tagjai csak egy irányban érhetők el: páronként. A láncnak lehet kezdete és vége; vagy csak kezdete vagy vége; vagy se kezdete, se vége. Minden véges összefüggés viszonya kimeríthető az összefüggő tagok viszonyának különböző kapcsolásával, láncolásával. Egy-egy láncolás, kapcsolás lehető viszonyainak száma azonos. A fonémek viszonya azonban nem csupán kétoldalúan egyértelműen meghatározott „lánc” (sorozat), hanem egyoldalúan, egyértelműen meghatározott sor is és a kettő viszonyával alakult szerkezet. Mindkét meghatározottságot a sorszerűség fogalma meríti ki. A sorszerűség (sor és sorozat) lefokozással, illetőleg privációval alakult diverz, ismétlődő, egyoldalúan vagy kétoldalúan egyértelműen determinált és meghatározott tranzitív és aszimmetrikus viszony szerkezet. A teljes fonémből explikált diverz sorok és sorozatok viszonosak (korrelativ) tagok, illetőleg párhuzamosak (korreláció) sorszerűségük szerint. Ez a viszonosság és párhuzamosság szükségképpeni, elsődleges. Az ellentét azonban egy-egy vagy több értelmű viszony, megfordítható (konverz), tehát általában nem tranzitív, viszont szimmetrikus - csak kivételesen lehet tranzitív. Trubetzkoy kísérlete az ellentétpárok - mint olyanok - sorszerűsítésére tehát eleve kilátástalan; kivételre nem lehet törvényszerűséget építeni. Maguk az ellentétek tagjai természetesen sorszerűsíthetőek, persze nem az ellentét, hanem a diverzitás szerint. Lássuk Trubetzkoy példáit, az u-o, o-ö, ö-e láncot. Az u-o privativ különbözés, tehát egy sorozatnak előző és következő tagja; az o-ö-e graduálisan diverz tranzitív sor. Trubetzkoy u-o, o-ö, ö-e lánca azaz sora tehát nem homogén, mert két különböző sorszerűség tagjait kapcsolja egyetlen láncba; ez a lánc nem szükségképpeni és nem tranzitív; természetesen a Trubetzkoy felsorolta páros fonémek nem ellentétek, hanem különbözőségek. Mutatis mutandis ugyanez áll a homogén többdimenziós ellentétek úgynevezett közvetett (ungeradlinige) fogalmára, az u-ü-i-e, u-o-a-ä-e esetére s kiséé eltérő megoldással az u-ü-ö-e láncra is. Trubetzkoynak a mássalhangzókból idézett példája még kevésbé áll helyt: többdimenziós és homogén a német x- ? ellentét, mert a x-k, k-g, g- ? egydimenziós ellentét-lánc két szélső pontja (vö. 62). A x-k tényleg ellentét, mert az alapfonémek különböző sorszerűségeinek két tagja; ilyen maga a x- ? pár is; a k-g pár egy másodlagos izomorf párhuzamosság ellentéte, korreláció és hasonlóan a g-n is. A német x- ? fonémpár tehát Trubetzkoy kifejezésével élve - többdimenziós, azaz többértelműen meghatározott ismétlődő ellentét, de nem homogén. Trubetzkoy többdimenziósnak és heterogénnek minősíti a p-t fonémpárt, mert a két tag között nem állhat semmilyen egydimenziós ellentétlánc (62). A p-t azonban egyoldalúan egyértelműen meghatározott graduálisan különböző főném, első két tagja egy tranzitív aszimmetrikus sornak, tehát éppen homogénnek minősíthetnők. Általában a Trubetzkoytól többdimenziósnak minősített ellentét tagjai közé beiktatott lánc nem változtatja meg a tagok viszonyát, sem közelebbről meg nem határozza. Szükségképpeni következmény ez, hisz egydimenziós ellentét nem létezik; ebből a korrelativitás elve alapján tovább következik: többdimenziós ellentét nincs. Egydimenziós ellentétek nélkül nincs lánc, lánc nélkül nincs homogén többdimenziós ellentét, s így többdimenziós heterogén ellentét sincs. 295
