Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA Az olyan ellentétrendszerben, mint pl. a fonológiai rendszer, az ellentétnek két alapfaját kell megkülönböztetni: az egydimenziósát és a többdimenziósat.43 Az egydimenziós ellentétpár közös sajátságainak összessége (Vergleichsgrundlage) csak ennek az egyetlenegy ellentétpárnak tagjaiban van meg; a többdimenziós ellentétpár közös sajátságainak összessége megvan a rendszer más tagjainál is. Az ellentétek általános elméletében (Theorie der Oppositionen) e két viszonynak jelentősége igen nagy. Az egydimenziós ellentét példája a német t-d, mint egyetlen dentális zárhang; a német d-b ellentét többdimenziós, mert a laza zárképzés megvan pl. a g-nél is. Egydimenziós a francia d-n ellentét is: az egyedüli zöngés zárhangellentét. A német kiművelt nyelv (Bühnensprache) 20 mássalhangzós fonémje közötti 190 kombinációs lehetőségnek 7%-a, azaz 13 ellentét egydimenziós: b-p, d-t, g-k, f-w, b-m, d-n, g-ng és pf-f k-ch, tz-ss, ss-s, ss-sch, r-Z; minden további ellentét többdimenziós (93%). A h főném egyetlen egydimenziós ellentétnek sem tagja. A többdimenziós ellentétben részt vesz minden mássalhangzós főném. Minden főném 19 ellentétben állhat; ebből átlag csak kettő egydimenziós, mégis ez a fontos a fonológiai rendszer szerkezetének megállapításában (61, 62). A feszes-laza ellentétet (Spannungskorrelation) maga Trubetzkoy is másodfokú zárjelleg-korrelációnak (Überwindungsartkorrelation zweiten Grades) minősíti (vö. 139 skk), tehát saját elmélete alapján sem alapellentét. A laza fonémek nem alapfonémek, tehát nem lehetnek tagjai az alapvető fonológiai rendszernek, Trubetzkoy tehát helytelenül vonja be elméletének alap-ellentétrendszerébe. Ki kell tehát zárnunk a b-p, d-t, g-k, ss-s és f-w ellentétpárt, s a másodfokú zárjelleg-korreláció problémájába utaljuk; ugyanezzel a megokolással kizárjuk a b-m, d-n, g-ng ellentétpárt is. A kétoldalúan, kölcsönösen egy-egy, esetleg egy-több értelműén meghatározott és ismétlődő ellentétviszony több párhuzamosság (korreláció) lényege; viszont nem alapja az alapfonémek rendszerének: másodlagos. A fönnmaradó három ss-sch, r-l, k-ch ellentét közül az első kettő egyoldalúan, függően meghatározott fokkülönbözés (diverzitás), két tagja tranzitív aszimmetrikus sorának, amelyben az összehasonlítási alap még kétszer ismétlődik, tehát nem ellentét és nem egydimenziós; az utolsó pár k-ch nem közvetlen viszony (ilyen a k-h lenne), viszont tényleg lehet ellentét. A pf-f főném külön probléma. Trubetzkoy ellentéteken alapuló fonológiai rendszerezésének alapviszonyából, az egydimenziós ellentétviszonyból az additív korrelációs ellentétek kizárása után mindössze három ellentétpár maradt, de ezek lényegi meghatározásá-43 Bühler Trubeckoynak a magánhangzós rendszerek általános fonológiai elméletéről írt tanulmányának (TCLP, I, 39-67) elméleti vázát és érdemét a hangsajátságok (Sättigung, Helligkeit, Dauer, Intensität, Melodieverlauf) relevanciája elméletének felállításában állapítja meg. Egy-egy nyelvalkat magánhangzós rendszerét az érvényesített releváns hangsajátságok száma szerint egydimenziósnak, illetőleg két-, háromvagy négydimenziósnak nevezi \TCLP, IV, 1931, 27). Trubetzkoy később felhasználja a „dimenzió” fogalmát, de az ellentétpár közös sajátságának összességét (Vergleichsgrundlage) jelöli véle, és csak az egydimenziós és többdimenziós fogalmat vezeti be. E fogalom tartalma tehát Trubetzkoynál lényegében különbözik Bühler fogalmától. Bühler fogalmához közelebb áll Jakobson-Halle. Egyrészt a magas összpontosított energiájú (a) - csekély energiájú (p-t) ellentétet, másrészt a sötét (p) - világos (í) ellentétet nevezi dimenziónak, s e két dimenzión építi fel elsődleges háromszögét. Ezt bontja aztán a magánhangzós (a-w-i) és mássalhangzós (k-p-t) autonóm kétdimenziós háromszögre (Jakobson-Halle: i. m. 36). 291