Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ val csak egy, illetőleg semmi. Viszont továbbra is magyarázatlanul marad a feszes fonémek diverz állománya és a korrelativ laza fonémek másodlagos részrendszere. Trubetzkoy az egydimenziós ellentétet a fonémek fonológiai tartalmában és a fonológiai rendszer szerkezetében alapvető fontosságúnak tartotta. A tényleges ellentétnek viszonya és rendje, érvénye és értéke azonban csak másodlagos. Mindebből következik: Trubetzkoynak az ellentétre épített elmélete másodlagos viszonyrendszerre épül. Még világosabban kitűnik ez az elsőnek említett német t-d és francia d-n egydimenziósnak minősített ellentét vizsgálatánál. A t-d ellentétnek közös alapja (Vergleichsgrundlage) a dentális zár. Trubetzkoy szerint a német fonológiai rendszerben ez a két főném dentális zárú. Azonban ugyanez a zár megvan az n fonémnél is. Kitűnik ez már a francia d-n példából is. Az n-t viszony az alapfonémek rendszerén belüli privativ viszony, mindkettő ugyanazon fokú tranzitív sorozat tagja, kétoldalúan és egyértelműen meghatározva. Ugyanakkor a t-d ellentét csak másodlagos, additív korreláció és kölcsönös egy-egy értelmű intranzitív viszonyú. Elhatározó: a közös alap - a dentális zár - ismétlődik: t-d, t-n s így Trubetzkoy értelmezése szerint sem lehet egydimenziós. A lánc és proporció kereszteződésének összetett kerülő útján maga is eljut a t-d-n sorhoz, s ennek paralelizmusához, a p-b-m és k-g-? lánccal (vö. 64). Hasonló eredményhez jutottunk az ss-sch, r-l ellentét vizsgálatánál is. A lánc paralelizmusának fogalma megfelel az elsődleges szükségképpeni korreláció, párhuzamos megfelelés fogalmának. Az egydimenziós ellentét elmélete ellentmond önmagának. Az ellentét elméletéből következően Trubetzkoynak meg kellett volna még különböztetnie a teljes, részleges és egyedi ellentétet. Az egydimenziós ellentét akkor talán az egyedi ellentétnek felelne meg; ennek szerepe, értéke minden rendszerben harmadlagos. Meghatározott korrelálor szerint izomorf megfelelésbe állított két egyező, egymásnak megfelelő viszonyszerkezet (pl. sokszerűség, rendszer) egymáshoz való viszonya: a korreláció, párhuzamos megfelelés.44 A korrelátor lehet szükségképpeni, következményes, konzekutív vagy tetszőleges, additív, járulékos, jelentésváltoztatásra alkalmas fónikus jegy (pl. hangteljesség, részlegesség, zöngésség, feszesség, ajakhangúság). A lényegi vagy additív jegy szerint a korreláció elsődleges, szükségképpeni, tehát kísérő jelenség, vagy másodlagos, azaz tetszőleges. Pl. egy fonémsor izomorf megfelelésben állhat a korrelációs jeggyel ellátott másik sorral. Az izomorf korrelált két sor megfelelő tagjai részlegesen azonosak, egyeznek (Gleichheit), de a korrelációs jegy alapján differensek, ellentettek; a korrelátor (az egyik sornak közös jegye) alapján ugyanakkor megfelelésben állanak. E párhuzamosság ellentett tagjainak kölcsönös viszonya az egy-egy vagy egy-több értelmű tranzitív viszony, ahol az első taghoz tetszőleges mennyiségű tagot sorolhatunk (one-many). Ez az alapviszonya minden differenciának (és az explikált diszjunkció és konjunkciój.A differencia viszonya szerint álló párhuzamosság másodlagos. A szerkezeteken, rendszereken belül - tehát a lényegi diverz jegyek szerint - a sorok és sorozatok között egy-egy szükségképpen következő viszonosság és párhuzamosság (korrelativitás és korreláció) és az implikált, illetőleg explikált inkompatibilitás és egyezés van. A 44 Vb. Burkamp: i. m. 69, 74 skk. 292
