Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA

ellentét elvének, az ellentét ellentmondásból következik - és nem megfordítva.” Mikor a következményes ellentét logikai elvét vette alapul, elméletét a különféle, differens hangelemek tetszőlegesen és individuálisan választható ellentéteire, az ellentétpárokra (Oppositionspaaren) építette.37 38 Az ellentét elvéből következő atomizmusa meddővé tette kísérletét a disztinktív elemek szükségképpeni teljes rendszere megállapítására. Az ellentétpárok proporcióinak és láncainak kereszteződéséből következtetett vissza pl. a német mássalhangzós fonémrendszer diverz alapsoraira. Ezt részben helyesen rendszerezte. Ezt a részben jó eredményét azonban a „lánc” elnevezés alatt bevont diverz, tranzitív „sor” alkalmazásának, illetőleg a fonetika ilynemű közismert eredményének köszönhette.

2. A fonológiai egység, a főném és variáns fogalmát Trubetzkoy törvényszerű levezetéssel, determinációval igyekszik meghatározni. A fonológiai ellentét a nyelvnek jelentéskülönböztető hangellentéte. Az ellentétnek minden tagja fonológiai vagy disztinktív egység (phonologische Einheit). Ez lehet kisebb vagy nagyobb (tehát különböző terjedelmű) és terjedelme szerint rendezett. Pl a bahne - banne szópárt csak egyetlen disztinktív hang különbözteti meg; a Mann - Weib szópár hangteste (Wortkörper) azonban teljesen különböző (verscheiden) hangokból áll. Egy nyelvben tehát több kisebb-nagyobb fonológiai egység van, és az egységek relatív nagyságuk szerint rendezhetők. Az ilyen fonológiai egységet még kisebb fonológiai egységek „sorára” bonthatjuk: pl. Mähne szót a ml - m + l stb. egységre. Sem az m, sem az / egység nem bontható tovább kisebb fonológiai egységek sorára (Reihe). Pl. az in fonetikailag a hangképző mozgások egész sorából áll, s minden egyes hangképző mozgásnak bizonyos akusztikai eredmény felel meg; de ezeket az „akusztikai atomokat” nem lehet fonológiai egységnek minősíteni; mert elszigetelve sohasem jelennek meg, mindig csak együtt, mint oszthatatlan fonológiai egység. Az a fonológiai egység, mely egy nyelv szempontjából nem bontható rövidebb (kürzere) fonológiai egységek egymásutániságára: a főném. A főném a nyelvnek legkisebb fonológiai egysége (34).

Trubetzkoy fonológiájának alapfogalmai logikai meghatározásúak, ezért logikai vizsgálatuk a szabatosság dolgában is helyénvaló.

A legkisebb fonológiai egység kérdése Trubetzkoy nyelvelméletének alapvető problémája. Elvi alapállás-foglalásának, az ellentét elvének megfelelően az ellentétek egységéből vezeti le a főném meghatározását: az ellentett szavak egységének különbözését a főném teszi, egy szótest egysége fonémek sorából áll, e sor legkisebb egysége a főném; ez már nem bont37 Vö. Burkamp: i. m. 98; Pauler Ákos: Logika. Budapest, 1925, 25 skk. Händel-Kneist: i. m. 37.

38 Trubetzkoy ellentét-elmélete egyik esete a bináris elméletnek. A bináris (vagy akár a ternális, kvaternális stb.) reláció elmélete eltekint a viszonyba vont elemek bárminemű rendezettségétől (koegzisztenciától, szukceszszivitástól, tehát bárminemű lét-, viszony- és rendszerűségtől); tetszőleges két elem párba-vonásával válik az egyik elem előtaggá (Relat), a másik elem utótaggá (Konsequut), azaz korreláttá, s a kettő együtt aliorelatív, tehát páros viszonnyá (binäre Relativ). E viszonyból szükségképpen következik a tagok azonosságának és diverzitásának, valamint a kettő konverziójának lehetősége és egymásutánisága, rendszerszerűsége, vagyis: valamilyen individuális bináris relatívek (jelen esetben ellentét-párok) identikus egysége (Schröder: i. m. III. köt. 13). További elemek bevonásával ugyanígy alakítható ternális, kvaternális stb. reláció és e relációk kollektív rendszerszerűsége, vagy általános osztály. Az elemek párba-vonása tehát tetszőleges, nem szükségképpi. A bináris elmélet így a nyelvi jelenségeknek csak bizonyos részrendszerére, osztályára érvényes, pl. némely korrelativitásra és a korrelációra. Általános érvényesítése a nyelv egészére a generalizálás logikai hibája. A bináris elméletet tetszőleges és esetleges jegye miatt utasítja vissza a nyelvészetben pl. A. Martinet (Economie des changements phonétiques. Bern, 1955, 74).

287