Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ ható tovább még rövidebb egységre. Az „egység” fogalma itt jelenthet elemet és egészet, alkatot. A „rövidebb egység” kifejezés értelmezése talán „elem”. Minden tárgy, fogalom stb. logikai meghatározása elsősorban az identikus önazonos lényeg megállapításában van, vagyis a fogalom lényegi jegyeinek megállapításában; a megállapított és meghatározott lényegi jegyek egysége a fogalom tartalma. Az identikus, lényegi jegy változatlan (invariáns), belőle következményes, konzekutív jegyek folynak; ezek változók (variánsok), s meghatározásuk csak kiegészíti a lényegi meghatározást. A főném is lényegi és konzekutív jegyek egysége. A fonológia mint tudomány köteles megállapítani és meghatározni a főném jegyeit, a fonémet - mint egységet - kisebb egységek sorára, jegyeire kell bontania.” Következik ez Trubetzkoy elméletéből is: az ellentét tagjainak közös sajátsággal kell bírniuk, összehasonlítási alappal (Vergleichgrundlage), egyben azonban megkülönböztető jeggyel, sajátsággal is. A főném tartalma szerinte is a fonológiailag releváns sajátosságok összessége (Inbegriff) (vö. 35, 59). A fonológia szempontjából tehát a főném nem a legrövidebb egység; az „akusztikai atomnak” megfelelő „fonológiai atom” az elemi fonológiai egység. Legélesebben kitűnik ez a korrelációk disztinktív jegyénél: a korrelációs jegyet, pl. a mássalhangzós palatalizációs i-szerú'jellegét (i-artige Aussprache), az ajakhangúságot stb. mint önálló jegyet tudatosítja az egyszerű ember is. Trubetzkoy elmélete a legkisebb fonológiai egység kérdésében az általánosításban hibázik. A fonológiai egység és a fonológiai rendszer korrelativ az egység funkciója, viszonylagos rendszertani helye, tehát érvénye és értéke szerint. A nyelvalkat elsődleges elemrendszerének funkciós egysége a főném. A rendszer szerint másodlagos párhuzamosságban, korrelációban fokozott a jegy szerepe (pl. orrhangűság); a magánhangzós és mássalhangzós fonémrendszerrel viszonos harmadfokú prozodikus sajátságok, jegyek funkciója még nagyobb: teljesen önálló; tudatosításuk is önműködő és világos. Trubetzkoy helyesen állapítja meg: a szavak nem foném-téglából állanak, inkább egészek, alkatok. Minden alkatot egy meghatározott jegy különböztet meg (unterscheidet) minden más alkattól. A szóalkatot mindig egy bizonyos főném különbözteti meg minden más szó alkatától. Minden szó sajátos mennyiségű és sorrendű (kombinációjú) fonémből áll; e kettő egyedi sajátságában különbözik minden más szótól. A szóalkat tehát több a fonémek egyszerit összegénél. A fonémsort az alkati alap egységesíti, és ez biztosítja a szó individualitását. A szónak alkati alapját nem lokalizálhatjuk, a szótestet viszont fonémekre bonthatjuk. Minden hangalkatnak több akusztikus és hangképző sajátsága van, de minden más hangalkattól csak valamelyik (releváns) tulajdonságában különbözik (sich unterscheidet). A hangalkat a fonologikus ellentétben (Opposition) csak e releváns tulajdonságával vesz részt, nem az egész konkrét hangalkatiságával. A főném tehát a hangalkat fonológiailag releváns sajátságainak egysége (35). A főném konkrét realizációjában, a beszédhangban a releváns sajátságok mellett irreleváns sajátságok is felhangzanak; ezért a beszédhang sohasem a főném — mert a főném nem tartalmazhat fonológiailag irreleváns vonásokat (Züge) -, hanem csak a fenémnek materiális szimbóluma. A beszédtény folyamatos áramlásával bizonyos fonémsorrendet valósít meg: szimbolizál. Az áramlásnak bizonyos pontjain meg lehet ismerni a megfelelő fonémek hangsajátsá- 39 39 Vei. Roman Jakobson - Morris Halle: Grundlagen der Sprache. Berlin, I960, 4. 288
