Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ menziós, többdimenziós, proporcionális, izolált, homogén és heterogén ellentétviszonya ha­tározza meg az ellentétpárok általános rendszerét (System der phonologischen Oppositio­nen). Ennek alsóbb fokú párhuzamos megfelelője (Korrelat) a fonémrendszer. A fonémrend­­szer szerkezetét az ellentétfajok határozzák meg, az egyenlet, lánc és a kereszteződés; mind­három viszony függvénye az egydimenziós, többdimenziós, a proporcionális és izolált ellen­tétnek, illetőleg az ellentétpárok rendszertani megoszlásának. Az ellentétpár két tagjának privativ, graduális vagy ekvipollens viszonya nem befolyásolja a fonémrendszer szerkeze­tét; jelentősége csak a fonémállomány funkciójában van. A disztinktív egység, a főném fo­nológiai tartalmát - mint az ellentétpár tagja - az ellentétből, illetőleg az ellentétek rendsze­réből nyeri. Trubetzkoy tehát néhány logikai alapelvre építette fel ellentételméletét, s belőle vezette le fonológiájának minden alapfogalmát. Több fogalmának megadta logikai meghatározását is. Alapelvét, fogalmi rendszerét és egész elméletét ezért csak logikai taglalással lehet felül­vizsgálni és értékelni. E fejezetben azonosítjuk elméletét, alapelvét és minden alapfogalmát, mindegyiknek mi­nősítjük viszonyszerkezetét, meghatározzuk rendi helyét; igyekszünk megállapítani logikai érvényét és értékét. Taglalásunk nem terjed ki Trubetzkoynak fonológiai rendszertanára. 1. Trubetzkoy fonológiáját az alapfogalmak logikai tárgyalásával vezeti be. Elsőnek a jelentésmegkülönböztető, vagyis disztinktív hangfunkció megállapításához szükséges fogal­makat tárgyalja. A megkülönböztetés (Unterscheidung) fogalma föltételezi az ellentét (Gegensatz, Oppo­sition) fogalmát. Az egyik dolgot csak akkor különböztethetjük meg a másiktól, ha a kettő ellentétben („Gegensatz- oder Oppositionsverhältnis”), az ellentét viszonyában áll. Egy hangsajátságnak megkülönböztető szerepe csak akkor lehet, ha egy másik hangsajátsággal áll ellentétben, tehát egy ellentétpárnak tagja. Ha ilyen hangellentétek (Schallgegensätze) egy nyelv két-két szavának értelmi jelentését különböztetik meg, akkor ezek fonológiailag disztinktív ellentétek (Oppositionen). E képességet nélkülöző hangellentétek fonológiailag irrelevánsak, nem-disztinktívek (30). Trubetzkoy elméletének alapjává az ellentét elvét teszi. Szerinte az ellentét fogalma előföltétele a különbözésnek. Ez az állítása ellentmond a logikának. Trubetzkoy megfelelő­en disztinktív-nek nevezi a jelentésmegkülönböztető hangjelenséget, de — tévesen - ellen­tétnek, differenciának (Oppositon, Gegensatz) magyarázza. Ez elméletének alapvető ellent­mondása ebből szükségképpen következik sok tévedése, hiánya és komplikáltsága. Az ellentmondás, diverzitás az azonosságból expliciten, közvetlenül következő szükség­képpeni korrelativ viszonyrend. Ennek alapján Trubetzkoy megállapíthatta volna a hangok­nak ellentmondáson, különbözésen alapuló, szükségképpeni viszonyszerkezet szerint álló divezitással determinált, teljes és egysége rendszerét. Az ellentmondás elve előföltétele az 36 36 A fonológia elméletének axiómarendszere hiányos, ellentmondó. Következésképpen csak hiányos, részleges meghatározását adja a legkisebb nyelvi egységnek, a nyelvi elemnek. A nyelvi elemnek részleges meghatá­rozása is lényegesen különbözik iskolák, csoportok, só't egyének szerint is, és különbözik a megnevezése is. Trubetzkoy és köre a phonane-Phoneme megnevezést vezette be. A magyar nyelvészet ingadozott az idegen alakú főném és a magyaros fonéma alak használatában; ma általánosan használatos a fonéma alak. Tartalma a magyar nyelvészetben sem szabatos, sőt nem is világos; nemcsak ingadozó, hanem gyakran már tartalmat­lan. Meghonosodását nem tartjuk kívánatosnak, ezért használjuk az idegen főném alakot. 286

Next

/
Thumbnails
Contents