Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

MAGYARSÁG, NÉPDAL ÉS NÉPVISELET

szélnek magyarul, és lelkűk idegenségét mutatja, hogy ők a kovászai minden olyan silány mozgalomnak, amely sajátos magyar értékek ellen irányul. Például ők az elsők, akik a magyar népdal kultusza ellen panaszkodnak.)

A városi, a vezetőrétegbeli ember nem látja teljes egészében a népviselet társadalmi és lélektani jelentőségét. Nem tudja, hogy a színes, változatos népviselet minden változatossága mellett sajátos művészi egységet alkot, amelynek megvan a maga sajátos szerkezete. Ez a szerkezet hagyományos és kötelező, mert összefügg a nép ősi műveltségével, hagyományos formaérzékével, egész leikével. A motívumok, az egyes vonások, a készítés technikai módjai lehetnek idegenek, nemzetköziek, de a szerkezet, a keret, amelybe a nép őket beleépíti, ősi, hagyományos és sajátosan magyar.

Néprajzi területünkön még senki sem állította rendszerbe a magyar és a szlovák népviseleteket. Ez azonban nemsokára megtörténik, és akkor a közönség majd meglátja, milyen sajátos, szerkezetileg minden mástól eltérő a peremövezeti magyar népviselet. Amit az avatatlan nem tud megkülönböztetni, arról a szakavatott első pillanatra megállapítja, hogy magyar-e vagy sem, mert ismeri a magyar népviselet lelkét, művészi szerkezetét. A népviselet magyar volta nem annyira a motívumokban, a színben nyilvánul, hanem a szerkezetben, a formai felépítésben. A díszítő motívumok száma korlátolt, az anyag és a szerszám szab határt számuknak. Ezek egyezhetnek is a különböző népfajoknál, de a motívumok egységes és művészi szerkezetbe foglalásának módja mutatja a nemzeti sajátosságot, ez fejezi ki az ősi, hagyományos műveltséget.

A népviselet kérdése nem csak ruházati külsőség és divat, mint a városi ember nemzetközi öltözködési módja. A nép szellemi életének minden megnyilvánulása: a jogszokások, a hagyományos szokások, az erkölcsi szemlélet, a népi tudás és gyógyítás, a nyelv, a dal éppen úgy összefüggnek a nép lelkének lényegével, mint anyagi műveltségének minden megnyilvánulása. így a népi öltözet is szoros kapcsolatban áll a néplélekkel.

Elsősorban szoros összefüggésben áll az öltözet a fajfenntartó ösztönnel. A népi ruha kötelezi viselőjét a hagyományos társadalmi és nemi parancsok és tilalmak megtartására. Az öltözet nemcsak a falubelit vagy idegent, a gazdagot és szegényt különbözteti meg, hanem a lányt, az eladó lányt, a menyasszonyt, a menyecskét, a gyermekes menyecskét, az idősebb asszonyt, az öregasszonyt. A gyermekes menyecskének szokás szerint nem szabad részt vennie nyilvános mulatságban, táncban, énekben. Erre már csak lakodalmak alkalmával von joga. A többgyermekes asszonynak még akkor sem. És ezt a tilalmat kifejezi már a ruhája. Hogy mennyi szociális, egészségügyi, nevelő és erkölcsi okosság van ebben a berendezkedésben, azt nem kell bizonyítgatnunk. A ruha egyszersmind tájékoztat bennünket a nép erotikus ízléséről is. Tájékoztat arról, hogy mit tart a nép szépnek, mit csúnyának. Sok szoknyával domborítják ki a csípőt; de az ingvállon nem használnak kivágást. Eltakarják a mellet, az anyaság szentjeiét. Ebben hasonlatos népünk magatartása az északi és a keleti népek erotikus esztétikájához. A nemi ösztön szabályozásának szolgálatán kívül a ruha egyszersmind kielégíti a nép leikébe oltott művészi vágyát. Ezenkívül az ünnepi ruhának a vallásos életben is nagy jelentősége van; az Istennek kijáró hódolat kifejezője is a népi ruha. A népi nő viseletét egyenesen a templom számára tervezi Isten nagyobb dicsőségére. A népi ruha szépsége csak akkor bontakozik ki teljes gyönyörűségében, ha a templomban látjuk. Az istentiszteleten megjelenő nép csoportjainak, lányoknak, menyecskéknek, asszonyoknak elhelyezkedése a templomban nem véletlenszerű, hanem egységes, szerves megnyilvánulása a falusi közösségnek. A ruha művészi hatása, istendicsérete csakis így, ebben a szerves, egységes művészi tagoltságban érvényesül, ahogyan a hagyományos kötelezettség szerint elhe263