Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ lyezkednek a nők csoportjai a templom hajójában. (A népviselet egyes díszítő elemei is nem egyebek, mint vallási jelképek. A vezércsillagos, kalapácsos, kaszás, vízfolyásos díszítmények, formájukkal és nevükkel mi egyebek lehetnének?) Ezt a szép ősi viseletét tehát érteni kell, és mint a szociális rend megtartóját is megmaradásában elő kell segíteni. Ha a falu lelkét és életét nem ismerő pap, a maga szempontjából jóindulatból és szociális okból, megtiltja a népi ruha vagy legalább egyes díszes részei viselését, akkor ez az egyoldalú és a viszonyok kellő ismerete nélkül történő beavatkozás megindítja a falu erkölcsi, társadalmi és élettani bomlását és elfajulását. A pap, aki nem ismeri, vagy nem ismeri el a népi ruha ünnepi istendicséreti szerepét, megtiltja az istentiszteletnek egy sajátos és gyönyörű formáját. Megtörtént esetek bizonyítják, hogy ilyen tilalmak következtében a nép a papjától is tiltott és megbélyegzett népviseletet nemcsak egyszerűsíti, hanem le is veti, és a faluba bevonul az egyszerűbb városi szabású ruha, azonban - selyemből. Azután gyorsan hódít a selyemharisnya, az antilop cipő. A nép tehát leveti a díszes népviseletet, és felölti helyébe a drága városit. A hozzá nem értő beavatkozás okozta változásoknak eredménye a gazdasági összeomlás is lehet. Ugyanis a népviselet minden darabja erős, elnyűhetetlen anyagból készül, csupa tartós kézimunka, emberöltőket kibír, anyáról leányra száll. Igaz, hogy sok leánynak van ötven-hatvan díszes metélléses inge, szoknyája, csakhogy ezeknek nagy részét örökli. Az így örökölt készletet elég kiegészíteni néhány új darabbal S az egészet megint örökli a további nemzedék. Az új darabok megint csak saját kezük munkája, s más nemzedéket is szolgálnak. A népi viselet tehát nem olyan szörnyű drága, mint a felületes szemlélő hiszi. De ha mégis drágának hisszük, vessük össze, mibe kerül a városi selyem holmi, s főképpen: meddig tart. Láthatjuk ebből, hogy gazdaságilag az a falu megy tönkre, amelyik nem — „cifrálkodik”. A helytelen beavatkozás eredménye tehát a fokozott anyagi megterhelés, sőt néha egyenesen az anyagi romlás. Az ilyen beavatkozás erkölcsi következményei n ég rosszabbak. A népviselet levetésével együtt vetik le a nép gyermekei a ruhának megkülönböztető erkölcsi kötelező erejét is. A gyermekes asszony énekelhet, táncolhat, amikor kedve kerekedik rája, mert hiszen nem viseli a falusi közösség hagyományos okos irányításának figyelmeztető jelét, a gyermekes menyecske kendőjét. így következik be a hagyományos erkölcsi szabályok lassú széthullása. A viszonyokat nem ismerő pap nem tudja ezt a folyamatot sem megakasztani, sem helyes irányba terelni, mert nem ismeri a ható erőket. De felbomlanak a társas életet nemi téren szabályozó hagyományos szokások, formák és erkölcsök is. Az új viselet új szokásokat hoz magával. A hagyományos ruha a hagyományos erkölcsi, vallási, formáknak és szabályoknak, az ösztöni élet hagyományos szabályozásának a kifejezője volt. Ha a ruhában, a benső lényeg kifejezőjében változás áll be, szükségszerűen együtt változnak vele az erkölcsök és az egész életmód. Kérdéses, hogy ez a forradalmi folyamat egészséges lesz-e. Az új viselet városi formájú és anyagú, és így a város vele együtt szükségszerűen hat a nemi erkölcsök és az ízlés fejlődésére is. Azt hiszem, nem kétséges, hogy a város ösztönélete szükségképpen mindig távolabb áll a természetességtől, mint a falué. Igen sokszor a népviselet levetésének egyik első következménye a faluban a gyermekáldás csökkenése. A népviselet tehát a nemzeti fennmaradásnak, a szaporaság útján való erősödésnek is egyik fontos tényezője. Kényes dolog kellő ismeretek, készültség és hozzáértés nélkül belenyúlni a népélet kérdéseibe. Ha az egyén életéről, egészségéről van szó, akkor csak szakképzett orvos tehet intézkedést, de a társadalmi csoportok életébe, sajnos, sokszor teljesen avatatlan emberek nyúlnak bele. 264
