Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
MAGYARSÁG, NÉPDAL ÉS NÉPVISELET Ezek falura kerülve kötelességüknek tartják, hogy a falu műveltségét és természetesen zenei műveltségét is magasabb színvonalra emeljék. Legalacsonyabb foknak tekintik a falusi népdalt, legmagasabbnak a klasszikus zenét. Erőltetik, úgy, ahogy évtizedeken keresztül előttük is történt, a többszólamú karéneket, de általában nem érnek el vele eredményt, mert ez az éneklési mód ellenkezik a hagyományos magyar énekléssel. Térjenek tehát vissza tanítóink a magyar népdal alapjára. Tanítsák a városi iskolákban a Bartók és Kodály feldolgozta dalokat. A nem hozzá értő és nem eléggé erős magyar szellemű elemek akadékoskodásával ne törődjenek. A falusi iskolákban addig is, míg megjelennek a megfelelő gyűjtemények, elegendő, ha a tanítók átveszik a néptől az ő eredeti énekeiket. Rendesen elég gazdag anyagot kapnak ezzel és közte elég olyat, amit bele lehet illeszteni az énektanítás rendszerébe, és a tanítási anyag keretében be lehet gyakorolni. Vigyázzunk, hogy a magunk nemzetközi szellemű zenei műveltségével és zenei ízlésével ne változtassunk önkényesen a népdalon, mert ez csak a népdal megrontására vezet. Énekeltessük a népdalt az eredeti népi szöveggel és népi nyelven, ez is szorosan hozzátartozik a népdal művészi szerkezetéhez. Különösen vigyáznia kell a tanítónak a dalok eredeti cifrázatainak (a melizmáknak) megőrzésére, ezek is hozzátartoznak a népdal ősi és sokszor kiveszőben levő művészi elemeihez. Az énekszöveg eredeti alakjában való pontos megtartásával kifejezi az iskola a népnyelv megbecsülését anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné az irodalmi beszédstílus tanítását. Egyébiránt az irodalmi nyelv és kiejtés erőszakolásával kár siettetni az erőteljes, egészséges népnyelv pusztulását. Irtja ezt úgyis lassan, de biztosan a mai kor egyformaságra törekvése. Nem volna értéktelen az énektanításban más népek, különösen a rokon népek népdalainak bemutatása sem. Természetes, hogy helye van annak is, hogy a magasabb művészet értékesebb műdalaiból is megtanítsunk alkalom szerint néhányat. Az énektanítással kapcsolatban fel kell eleveníteni a népi játékokat és táncokat is. Igen sokszor ott élnek ezek a falusi gyermekek körében. A nevelőknek ezeket természetesen ismerniük kell. 2. Elismeréssel kell megállapítanunk, és új, jobb időkjeiének tekintenünk azt, hogy vannak a magyar népi gondolatnak lelkes hívei, és elsősorban vannak a magyar népdalnak lelkes művelői és terjesztői. Ezek belevitték a magyar népdal értékének tudatát a városi magyarságba, híveket, becsülést szereztek a magyar népdalnak. A városi magyar közönség rideg magatartása megtört, és lassanként elismeri a magyar népdal sajátos szépségét és művészi értékét. Ez az elismerés azonban még nem teljes. Különösen akkor nem, ha a közönség olyan előadást hallgat meg, amely népdalok egész sorozatából áll. Az egyes dalokat örömmel és gyönyörűséggel hallgatja meg a közönség, de az előadás végén, mikor az egészre visszapillantva próbálja értékelni az előadást, valami hiányosság érzete fogja el. Ügy érzi, mintha a népdalok minden szépsége mellett az előadásban mutatkozott volna valami hiány. A magyar népdalnak megvan a maga sajátos szerkezeti jellege. Ebből a jellegből a kevésbé avatott gyakorlat egységes előadásbeli stílust fejlesztett, amely mint szokványos minta általánosan elterjedt. A magyar népdal azonban a Kodály—Bartók megállapította alapvető sajátságok keretein belül zenei változatokban igen gazdag. Ez a változatokban való gazdagság legnagyobb éppen a peremövezeteken lakó magyarság körében. Itt a magyarság sajátos helyzete miatt fokozottabb mértékben őrizte meg minden szellemi és anyagi műveltsége hagyományos sajátságait. Egyszersmind azonban ezeken a területeken a magyarság más népekkel való érintkezésben más, idegen, számára új és zenéjében, dalaiban értékesíthető ele261
