Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ ezek. A régebbi házak még ma is szalmával fedettek. A szalmatetőket újabban cseréptetővel cserélik ki. Az ajtó felett, illetve előtte bolthajtás van. Ez gyakran gazdagon tagolt, oldalt oszlopos díszítésű, barokk ízlésű boltozat. Küldetése elsősorban az ajtó megvédése tűz esetén, s csak másodsorban van művészi célja. Az ablakokat ugyancsak tűz ellen erős vastáblák védik. Ezek már ritkulnak. Az ajtó az udvarból nyílik. Az első helyiséget nagy nyílással ellátott fal választja ketté. Elülső része a pitar, a hátsó része a konyha. Ebben van a szabadtűzhely, innen fűtik a jobbra, balra fekvő szobák kemencéit, a „siskuót”. A konyhának nincs mennyezete, hanem boltívesen futnak össze a falak és egy tág szabadkéménybe torkolnak. A legrégibb házakban kémény helyett csak kürtőt találunk. A szoba jobboldali sarkát a vályogtéglából épített terjedelmes siskuó foglalja el. Az alsó, ugyancsak falból készült padkán, a „tyüszelyen” fekszik a láda vagy koporsó alakú kemence. Nagy jelentősége van ennek a fűtési alkalmatosságnak, mert állandó, egyenletes meleggel látja el a szobát és e mellett még gazdaságos is. A ház végében vannak az ólak és a pajták. A szegényebb gazdaságokban nemcsak a lakóházak szalmafedelesek, hanem az ólak, a pajták is. A régebbi pajták tartószerkezete gerendákból áll. 4-6 földbe ásott oszlop tartja bent a pajtában a tetőszerkezetet. A magas, meredek szalmatető majdnem földig ér. A földtől kb. egy méter magasra emelkedik a kőből rakott fal vagy a vesszőből font és sárral tapasztott kerítés. Ezen végződik a meredek tető szalmafedele. Az udvart az utcától a kis kapu (veréce) és nagykapu választja cl. A „verőce” gerendából összerótt négyszögletes keret, belül a felső részén barokkosán kikerekítve. A félfákat alul, a földhöz közel régi jellegű geometrikus minták díszítik, feljebb kb. 50-70 cm magasságig pedig domborművű faragott szívek, keresztek, csillagok és levelek. A félfák felső részét és a szemöldökfát vésett vagy fúrott geometrikus mintákkal ékesítik. Ezek néha virágos mintákká sűrűsödnek. Menyhén megtaláljuk a díszes, faragott tulipános kapu maradványait. A nagykapu díszítése csak a deszkakapu felső részének barokkos hullámú vetületéből áll. A kapufélfának azonban hagyományos, egységes az alakja és emberformája van. Ilyen ember formájú kapufélfát Zsérén találhatunk. Valószínű, hogy a félfák totemszerű eredetét őrzik ezek a csökevényes formák. Újabban magas, zömök téglafalak helyettesítik a kapufélfákat, de ezeken is megtaláljuk az emberfák fejének hagyományos mozzanatát egy nagyobb golyó alakjában. A félvárosi stílusú házakon gyakran találunk vakolatból formált virágdíszeket. A meszelt házfalak alját elhúzzák, vagyis ott, ahol a meszelés érintkezik a földdel, színes agyaggal vagy piros, esetleg zöld festékkel egy vagy két széles csíkot húznak. E szerény díszek gondos, takaros csínt kölcsönöznek a fehérfalu kis házikóknak. A fal díszítése nem szokásos. Egyedüli nyomát egy zsérei konyha falár. találtuk. Ez is a húsvéti tojás hagyományos mintájának egyszínű rögzítése volt. Azonban gondos, gazdag cifrákban öntözi fel a gazdasszony a szobát és pitvart is a reggeli takarítás után. A deszkapadló még nem általános. A szlovákiai magyarság harmadik csoportját az abaúj-zempléni magyar községek alkotják. Hardicsa, Magyarbőd, Pályin és Szalánc községet számítjuk ide. A környékbeli szlovák községekben több ősi magyar település nyomát találjuk. A felsorolt községek az országhatár mentén fekszenek. Földrajzi és közlekedési szempontból egymástól elkülönülve, s egymásról alig tudva valamit él e néhány község. Magyarbőd és Szalánc is színmagyar község. E községek művelődése hagyományos rendszerű, sajátosan magyar. Sajátos jelleget kölcsönöz e csoport népi művelődésének református volta. Ez főképp a hiedelmek egyszerűségében jelentkezik. Az elszigeteltség és a magyar városi központ hiánya sajátos problémákat és nehézségeket vet fel. E problémák a szlovákiai magyarság más népi területén sem isme256
