Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG NÉPRAJZA Külön figyelmet érdemel a mérhetetlen munkát igénylő ágyonvaló. Menyasszonyi ágytakaró s a halotti lepedő ez. Házivászonból készül. Díszítése lapos öltéses és metélléses mintákkal gazdag csíkokból áll. A minták többnyire halotti szimbolikák. Nem minden faluban készítenek ilyen ágyonvalókat. Kolon község fehérhímzéseiről híres. Mintái, pl. az ötágótalega, pávofark, stb. bámulatos szépséggel kérkednek. Gazdag fehérhímzés díszíti a fejkötők csokrát is. Egy-két ősies jellegű varázskép kivételével a húsvéti hímes tojásra a fehérhímzés mintáit rajzolják, illetve írják. Az újabb stílust a virágos tojás-minták vagy legújabban a cserepes minták képviselik. A férfiak közül már csak az öregek viselik a sötétkék, vagy gyakrabban a fekete zsinóros nadrágot, ugyanolyan színű magyaros pitykés lajbit, sötét, testhezálló kabátot, fekete nyakkendőt, kalapot és csizmát. A fiatalabbak testhezálló csizmaruhát viselnek. Zsérén még általánosnak lehet mondani a régi öltözetet, a többi községben azonban már többé-kevésbé eltűnt. A férfidivat teljesen elvárosiasodik. Cifraszűt is találunk még, de csak a láda fenekén. Esetleg a bakter koptatja az utolsó darabokat. Nyáron még felőlük a gatyát és nagy néha a metélléssel díszített széles ujjú inget, de ma már a legtöbb faluban kiszorította ezeket is a városi szabású ing. Meglepően gazdag drámai hagyományok élnek még itt. Hagyományos ünnepi szokásokat sorolhatunk ide. Ide tartoznak azonban az elhagyott szertartásoknak a gyermekek játékába leszorult csökevényei is. Ilyen hagyományos, ünnepi szertartással és művészi tagoltságban díszesek az élet nagy eseményei: a keresztelő, lakodalom és a temetés. Mindegyiknek megvan a sajátos szertartása, mely párbeszéddel, tánccal, énekkel és művészettel telített. A templomi szertartások a hagyományos szertartásnak csak csekély hányadát teszik. Tévednek azok, akik értéktelen babonáskodásnak tartják e drámai szokásokat. A hagyományos jogszokások megnyilvánulásai ezek. A lakodalom pl. a hagyományos jogszokás ténykedésének sorozata, egyúttal játék, művészet is, s végül szociológiai jelentőségű nagy alkalom. Itt vezetik le a fiatalok egészséges mozgásban, táncban, játékban fölös erejüket, itt szövik a jövő új szálait. Hasonló drámai szokások csökevényei a farsang előtti tananajozás, a sardózás, a virágvasárnapi villőzés és a suhodás. A párosodás ünnepének maradványa a „szentivány tyüze”. Hasonló jelentőségű és eredetű maradványok még az ünnepi szokások, a májusi tánc, a legényavatás stb. Hasonló szokások csökevényeit megtalálhatjuk a gyermekjátékok, a leányok és legények játékának egyes mozzanataiban. Játékokban is gazdag a Nyitra-vidéke. A legismertebb játékok; a héjakre, cibulinka, lábdákisasszony, bárikakre, ütöznyi, cicakre, kenyeret szaggatnyi, cim-cim, gyűrő, kukurecre, búházás, disznóre stb. A régebbi táncok közül a verbunkost és a juhásztáncot járják még. Senki sem ismeri még a magyar nép hagyományos gyógyító módjának egységes rendszerét. Nagyon sok helyes gyógymódot ismer népünk. Tagadhatatlan, hogy vannak köztük helytelenek is. Azonban ezek sem értéktelenek. Gazdasági eszközök vagy orvos hiányában legalább a szuggesztív gyógyítás előnyeit biztosítják és megnyugtatják a beteget. Sajátos jellege van a népi építkezésnek is. A falvak egységes építészeti jellege eltűnt, mert az újabb házakat már városi stílusban építik. A néprajzkutatónak legalább 5-10 évvel előbb kellett volna lerögzítenie a falu egységes építészeti jellegét. Ez a jelleg azonban megmaradt az egyes házakon és udvarokban. A házak az utcára merőlegesen állanak. A régebbi házak elhelyezkedése rendszertelenebb volt, és gyakran az utca hosszában húzódtak. Egyegy udvarban 3-4 ház is sorakozik. A birtokmegoszlás és az elszegényedés bizonyítékai 255
