Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A népi művészetet jellemző mozzanatok itt is érvényesülnek. A díszített tárgy mindig gyakorlati értékű, anyaga erős szép, házilag készített, technikája fejlett, alakja megfelel gyakorlati küldetésének. Az iparosodás foka alacsony. Csak a gyári alapanyagok felhasználásában jelentkezik, s elvétve használják csak a gyári díszítő eszközöket az otthon elkészíthető eszközök helyett. A városi magyarság esetleges helytelen irányú érdeklődése a jövőben veszélyezteti e művészetet, de a szakszerűen és gondosan irányított háziipar kifejlődése sok gazdasági válságot oldhatna meg. A Nyitra vidéki népviselet hagyományos szerkezetű. Ez a szerkezet különbözteti meg a szomszédos népek viseletétől, s ez annyira jellegzetes, hogy a kevésbé avatott szem is teljesen biztonsággal megkülönböztetheti az idegen népviseletektől. Az istendicséretnek egy gyönyörű formája ez a népviselet. Első sorban a templom számára készül, Isten tiszteletére és dicsőségére. A templom hajójában hagyományos rend szerint helyezkednek el a hívők, s itt bontakozik ki a gyönyörű viselet teljes pompájában. A templomba igyekvő asszony és leány komoly lépteit hímes kehelyként övezi az ünnepi viselet. Az esős napok hímes, fehér-piros csíkú lepedőbe burkolt asszonya a próféták korának ős erényű, magasztos, nehézkes, komor alakja. A nők viselete megkülönbözteti a leányt, menyecskét, gyerekes asszonyt, idősebb aszszonyt és az öregasszonyt. A viseletnek megvan a szexuális és esztétikai szerepe is. A cifrán „felkötösztetett”, öltöztetett nők ünnepi viselete barokkos jellegű. A gazdagon díszített egész vagy félingre 5-6 szoknyainget öltenek. Felülre kerül a díszes anyagú és gyakran költői nevű felső szoknya, erre pedig a ruha (kötény). Az ingre „cintanyéross” vagy más „síkval” díszített „füless puszrikot” öltenek. Erre kerül végül a díszes „százlyukuó” vagy szőrkeszkenyő. A nyakat hátul szalaggal összekötött gyöngyfüzér díszíti. A leány feje nyáron fedetlen, az asszony fején díszes fejkötő és keszkenő van. Némely községben nyáron a csizmát félcipővel cserélik fel. Télen az asszony és leány egyaránt vastag rövid kabátot vagy nagykendőt visel. Legősibb és legbensőségesebb ruhadarabjukat, az inget, díszítik a legrégibb és leggazdagabb hímekkel. A díszítések szerkezete egységes és kötelező. Minden kötelező művészi szerkezet közül ez a legkonzervatívabb és legkötelezőbb. Díszítés csak az ujjakon van. Két széles, belül törvényszerűen tagolt csík díszíti az ujjakat. A csík díszítésének legrégibb módja a szövés. Későbbi fejlődési foka a félig szőtt, félig metéléssel, szálöltéssel, esetleg keresztöltéssel díszített csík. Az első díszített csík a „vahegy” (vállhegy). Szövött, írásos, laposöltéses vagy keresztöltés technikával készül. Egy csík az alsó és felső, egymásnak megfelelő, középre néző szegély-részből vagy keret-részből és a kettő között elhelyezkedő központi mintából áll. Az alsó karon találhat második díszcsík ismétlése a felső csík szerkezetének és pontos mása a keret-részének. Középütt azonban keskeny vagy széles metélléses technikájú központi mintát találunk. A minták gyakran vallási, hiedelmi vagy halotti szimbolikák. Elnevezésük gyakran költői. Az ingujjak végén egyszínű vagy színes, gazdag mintájú vert csipke van. Régebben az ing díszítése egyszínű volt, fekete, sárga, sötétkék vagy piros. A színek községenként váltakoztak. A politikai körülmények néprajzi jelentőségét bizonyítja a Nyitra vidéki népviselet. Hogy az öltözetben belophassák a nemzeti színeket, a sokáig egyszínű hímzés tarkulni kezdett, míg végül a községek egy részében tobzódó, pompázó színgazdagságba torkollott. Természetesen ezt a fejlődést a politikai körülményeken kívül más tényezők is elősegítették. 254
