Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG NÉPRAJZA nagyon sok népies müdalt hoznak a faluba. A legények is csak ezt a vegyes, inkább műdalállományt ismerik. Az asszonyok közül megint inkább csak az öregebbek ismerik a régi stílusú dalokat. A fiatalabbak s a leányok dalismerete szegényebb, de hagyományos jellegű. Ezek dallamának ősiessége mellett a szövegük szerkezete is ősies. Gyakori a kétütemű, nyolc szótagú verssor, az ősi nyolcas. Még gyakoribb azonban az ősi tízes, tizenegyes népdalsor. A Nyitra vidéki nép szereti a balladaszerű énekstílust, s ez bizonyos értelemben még ma is fejlődésben van. A régi állományt új dalokkal bővíti a nép. A ballada ösztönös szeretete okozza, hogy átvesznek minden balladás jellegű dalt, legyen az sláger vagy idegen nemzet dala. Ezek természetesen átmennek a magyar zenei lélek kohóján, s megújulva jelennek meg. A Nyitra vidéken található balladák a magyar népi művelődés egységét bizonyítják. Nagyjából megtaláljuk itt a magyar népi művelődés balladaállományának legnagyobb részét. Néha mások a nevek, megváltozott a tárgy, s átszövődések is keletkeznek. Általában azonban megállapíthatjuk, hogy a szöveg és a dallam művésziessége szempontjából csak a székely és a többi peremövezeti népballadák vetekedhetnek a Nyitra vidékivel. Legismertebb, s már feldolgozott ballada a régebbi stílusú, kb. a XVI-XVII. századból származó Fehir Aszló és Sárfodor Péterné balladája. Az újabb keletű balladák közül eddig a következőket sikerült lejegyezni: Sóki bíró Ilona, Bálint vitéz, Farkas Julcsa, Horvát Jolán, Szőcs Marcsó, Magyar János, Ispotályban, Ajk faluban..., Balás Sándor, Horvát Lidi, Bíró Katica, Aranyos Mariska, Szomorú hírt hoz az újság. Nagy Menyhébe..., Amott a magos hegyen..., Legény, legény..., A vadász és a lyány. Találunk ezek között bujdosó, betyár és víg balladát is. Amint látjuk, Petőfinek a néphez leszállt költeménye itt is megtalálható. Mint másutt, itt is érvényesült ezen a nép művészi formalátása és átépítése. Strófákban is gazdagabb. A balladákat nem ismerik minden községben. Némely községben már alig egypáran ismerik őket, s ezek is inkább az öreg asszonyok. Többet ismernek a falu szegényei, zsellérei. Ezek, úgy látszik, általában többet énekelnek és szívesebben is. A gazdasszony, vagyis a módos gazda felesége nem szívesen vallja be énektudását. Legalábbis nem találja illendőnek idegen és nyilvánosság előtt énekelni. Több balladának gyakran csak a töredékét ismerik a nótafák. Ilyenkor prózai befejező mondattal jelentik be a ballada tragikus kimenetelét. A Nyitra vidéki magyar nép művészete sokrétű, sokoldalú, anyagban és formában. A történelmi és a történelem folyamán kialakult magyar díszítőművészet kötelező szerkezetén és keretén belül megtaláljuk itt a magas művészetet és az idegen művészet elemeit és motívumait is. Azonban mint másutt is, itt is a hagyományos magyar művészi törvények formáló ereje alakítja ezeket építőkövekké. A népi művészkedés a mindennapi vagy ünnepi szükségleti darabok díszítésében merül ki. Ezért a népi művészetnek itt is gyakorlati jellege van. Ezekben a művészi megnyilvánulásokban testet ölt a Nyitra vidéki nép nemzeti és faji jellege, történelmi és szociális múltjának és fejlődésének alkati eredménye. E nép lelkületében erősen vallásos. Áhítata megtestesül szellemi és tárgyi megnyilvánulásaiban is. Díszítő művészetében sok a templomi motívum. Azonban mint minden művészi megnyilvánulásban, itt is csak a motívumokat kölcsönözte. Maga az egységes díszítés sajátos, magyaros alkat. A művészkedés minden ága gazdag fejlődésben van. Nincsenek ismert, messze híres művészeik, mert hiszen mindenki művész tágabb értelemben. Szinte kötelező a művészkedés bizonyos foka. A leányok és aszszonyok maguk hímezik művészi díszítésű ingüket, a legények is maguk faragják a díszes mosófákat és guzsalyokat. 253
